Aikido - Blog

Interaktív (ha van hozzászóló) aikido az interneten. Technikák magyarázata, leírása, bemutatása, egy kicsit európaibb szemmel, hogy a nem távolkeleti filozófián felnőtt, kevésbé fanatikusok is könnyebben megérthessék az aikido lényegét.

Blogértesítő feliratkozás emailben

Add meg az email címed:

Delivered by FeedBurner

Blogról írták

Laca (Sárkeresztes)

Nekem tetszik a blog design-ja és a hangvételed is. Az tükröződik vissza, hogy az aikido életed szerves része és igazi tanító vagy. Ha én is aikidoka szeretnék lenni, biztosan figyelemmel kísérném a blogod. Valszínű így is nézegetni fogom időről időre.

Videók

Reklám



Könyvajánló

Aikido vs. BJJ, Judo, Karate, Jiu-jitsu, Kung-fu, stb.

2009.06.16. 09:13 :: Sziszcsi

Ahogy tegnap ígértem ma egy újabb elmélkedős bejegyzéssel jelentkezem, amit az egyik youtubera is feltöltött videónk kapcsán kialakult harcművészeti stílusok közti párharc inspirált.
A fő kérdés: melyik harcművészet a jobb, illetve éles helyzetekben melyik effektívebb. Sokan úgy vélik, hogy az aikido nem tud egy "utcai verekedésben" effektív lenni, mert minden mozdulata megkoreografált és ha a támadó nem úgy támad, ahogy a bemutatókon azt látni lehet, akkor egyáltalán nem lehet egy aikido technikát sem megcsinálni. Ezeket a kérdéseket a kezdő tanítványok is gyakran felteszik, és gyakran hasonlítgatni kezdik, vagy hasonlítgatni akarják az egyes harcművészeti stílusokat egymáshoz. Illetve megpróbálják kategorizálni a harcművészeti stílusokat.
Szóval a jelen ismereteim alapján az ilyen kérdéseket feltevőket és az egyes ágazatok megrögzött híveit bizonyára elkeseríti, vagy lehet feldühíti az a megjegyzésem, hogy egyik harcművészet sem jobb, mint az aikido, de ez fordítva is igaz. Az aikido sem jobb mint bármelyik másik harcművészeti stílus.
Ha csak szimplán egy küzdelemre vetítjük le az egyes stílusokat, akkor is azt kell mondanom, hogy nincs olyan harcművészet, ami jobb a másiknál. Egy adott pillanatban, egy adott helyen, egy adott küzdelemben a két szembenálló harcművész tudása, mentális képességei, stb. döntik el a küzdelem kimenetelét. Vagyis a küzdelemben a harcművészetnek, az alkalmazható technikának van a legkisebb jelentősége. Nem a harcművészet a kérdés, hanem a harcművész maga, abban az adott pillanatban.

A technikák elsősorban a sport, a versenyek, a szabályok megjelenésével váltak hangsúlyossá. Amikor meg van határozva, hogy mit lehet, és hogyan lehet támadni, amikor meg van határozva, hogy milyen technikákat lehet alkalmazni az egyes támadások kivédésére, akkor a küzdelem elveszíti az igazi élet-halál harc jellegét, és éppen ezért nem is tekinthetjük összehasonlíthatónak egy olyan harcművészettel, ami nem alkalmaz megkötéseket, szabályokat (és itt most nem feltétlenül az aikidora gondoltam). Gondoljunk csak kicsit bele, hogy a szabályok révén milyen mértékben módosulhatnak az egyes stílusok elvei, szemléletei. Egy viszonylag gyakorlati példával talán meg lehet ezt világítania. Nézzük csak meg a kiindulási távolságokat, vagyis a küzdőtávolság alakulását két kissé eltérő szabályrendszerrel rendelkező karate ágazatot példának felhozva. Például a kyokushin karate versenyeken tiltott a fej ütése, de a sotokan karatéban ez megengedett, természetesen védőfelszereléssel, de ezeknek az apró megkötéseknek a következménye, hogy kyokushin esetében egy jóval kisebb ütéstávon belüli küzdőtávolság alakult ki, mivel a testre mért ütéseket elviselik a versenyzők, de egy fejre mért ütés adott esetben könnyen KO-hoz is vezethet. Tehát ennek megfelelően a sotokan versenyeken egy ütéstávolságnál kicsit nagyobb alaptávolság alakult ki, hogy a biztonság nagyobb legyen. De pl. judo, vagy BJJ esetében, ahol az ütések tiltva vannak és inkább a dobások, feszítések a jellemzőek ott a küzdőtávolság még kisebbre állt be. Ezekből a példákból talán belátható, hogy az egyes stílusok technikái az egyes küzdőtávolságoknak megfelelően alakultak ki (szigorúan a technikáknál maradva). Tehát az egyik stílus az egyik fajta támadási formákban hatékonyabb, a másik a másikban, illetve a harcművészek általában abban jártasabbak, amit többet gyakorolnak. Tehát ezen okok miatt nem lehet szerintem egyértelmű összehasonlítást végezni, hogy melyik a jobb, vagy a hatékonyabb.

Az egyes stílusok nem jobbak, vagy rosszabbak a másiknál, csupán másak. Érdemes egy kicsit az alapelveken is elgondolkodni. Minden egyes stílusnak megvannak a saját elvei, kiindulási feltételei. Amik felszínes szemlélők, vagy kezdők esetében nagyon különbözőnek hatnak, de valójában egy tőről fakadnak és ugyanoda is térnek vissza. Ezt talán akkor lehet észrevenni, vagy megtapasztalni, ha valaki legalább egy harcművészetet már viszonylag magas szinten elsajátított. Ha már rendelkezik egy kicsit mélyebb ismerettel a számára favorizált harcművészeti stílusban, és kellően nyitott is más stílusok irányában, akkor képes meglátni az egyes stílusokban megjelenő technikák közötti hasonlóságot. Ha pedig ezt, a csak technikai hasonlóságot nézzük, akkor láthatjuk azt is, hogy hiába különböző stílus, valahogy mégis egy irányba halad. A hasonlóság pedig egy-egy mérföldkő lehet, amit minden vándorlónak meg kell érintenie ahhoz, hogy eljuthasson a végcél felé. O-sensei ide vágó idézete is ezt hivatott véleményem és jelen tapasztalásaim szerint többek közt tükrözni, miszerint:

"Sok ösvény vezet a Fuji hegy csúcsára, de a hegycsúcs ugyanaz marad, mégpedig a szeretet."

Egyetértesz, vagy nem? Kíváncsi vagyok a véleményedre, nyugodtan írj hozzászólást!

U.I: Ha esetleg külföldi ismerőseidnek szeretnéd ajánlani ezt a cikket, akkor a blogbejegyzés angol változatát az OnlineAikido.com oldalán is megtalálod, ha ide kattintasz: Aikido vs. BJJ, Karate, Judo, Jiu-Jitsu, Kung-fu, etc.

60 komment

Címkék: önvédelem harcművészet alapelvek aikido o sensei aikido technikák

A bejegyzés trackback címe:

https://aikido.blog.hu/api/trackback/id/tr281188182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asokhulye (törölt) 2010.09.29. 13:26:05

Szervusz

Ahogy olvastam a bejegyzésed, eszembe jutott pár személyes élmény és gondolat.
Egyet értek azzal, hogy harcművészeti stílusokat nem lehet összehasonlítani, mint ahogy egyes embereket sem szerencsés, hiszen (számomra) a budo célja az egyén fejlődése önmagához viszonyítva.
Harcművészet, hatékonyság, önvédelem.
Én messzemenően elutasítom a versenyzés bármilyen formáját, az idő bebizonyította, hogy a versenyek miatt történt változások, szabályok bevezetése degradálják mind a technikai, mind a szellemi oldalt. Ugyanakkor a tradíciók ápolása és szem előtt tartása szerintem nem zárja ki azt, hogy kényelmetlen szituációban a tanult stílus/iskola elveit, technikai repertoárját eredményesen használjam. Sokan ezt nem látják, és úgy gondolom, hogy az egyik visszatartó erő a formákhoz való makacs ragaszkodás.
A karate példáját tekintve egy versenyen alkalmazott kumite (ahol pontokat gyűjtenek védőfelszerelésben, szabályokkal és erősen korlátozott technikákkal) valóban alkalmatlan egy kényes helyzet megoldására. Ugyanakkor, ha elszakadunk a formáktól és egyszerűen csak használjuk a karate változatos eszközkészletét, biztos vagyok benne, hogy egy ilyen konfrontáció után mi mehetünk haza épségben a szeretteinkhez. Aztán ha - akár az utcán is - a meglévő technikákat egymás után, a tanult módon, a stílus által összefoglalt rendszerben alkalmazzuk, eljutunk a formagyakorlatokhoz / kata-khoz, és ezzel vissza is kanyarodtunk a tradíciókhoz.
Hogy az aikido hatékony lehet-e egy ilyen helyzetben? Szerintem igen.
Egyszer megnéztem, azután be is álltam egy aikido edzésre, ahol a mester elmagyarázta nekem, hogy hogyan is kéne csinálni. A technika talán az ikkyo volt, jodan magasságban támadtam és amikor megfogta a csuklóm, úgy érzetem mintha egy bilincs kattant volna a kezemen. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy innentől kezdve nekem már nincs közöm a történethez, bármibe is, ami ezután történik már nincs beleszólásom…
Volt szerencsém rövid ideig bele látni más harcművészetekbe és ez volt az, ami rádöbbentett, hogy mennyire hasonlítanak egymáshoz a különböző harci rendszerek. Szerintem csak annyiban térnek el egymástól, hogy milyen elvek szerint vannak rendszerbe foglalva az adott technikák.

További jó utat kívánok, remélem, majd találkozunk a hegy tetején. :)

Karatedo.blog.hu

Sziszcsi 2010.09.29. 14:33:16

Szia!

Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem/velünk a gondolataidat, melyekkel én is teljesen azonosulni tudok. Remélem is, hogy találkozunk :).

Üdv.
Szilárd

Haome 2010.10.17. 12:19:46

Szia!

Először is: bár nem egészen ide vág, de engedd meg, hogy megköszönjem azokat az inspiráló gondolatokat, melyeket ezen az oldalon osztasz meg másokkal!
Személy szerint nagy hasznomra voltak lelkileg és technikailag egyaránt.

De a témához visszatérve.
Amit most leírok, azt nem "emberkedésnek", hősködésnek vagy ilyesminek szánom - ezek egyszerűen megtörténtek velem.

Szóval először tizennégy évesen verekedtem az utcán - amit jópár évig jópár verekedés, utcai szituáció és "nehéz helyzet" követett. S bár ezekből általában győztesen kerültem ki, de utamat betört fejek, törött végtagok és fájdalom kísérte - az enyém és másé is.
Később rendőr lettem, és fokozottan előkerült a jogi felelősségvállalás az elkövetett tettekért.
A kiképzésem során megismertem a kick-boxot, karatét és a judo egyes fogásait is, valamint később a Wing Tsun edzésekre is jártam egy ideig. Igaz, hogy ismereteim nem túl mélyek - viszont az egyszerűbb technikákat sikerrel illesztettem bele saját "repertoáromba".

Csak azért írtam le mindezt, mert szeretném leszögezni, hogy van tapasztalatom az utcai szitukban.

Ezek szerint pedig kijelenthetem, hogy:
1. Ahhoz, hogy leverd azokat akiket valamilyen okból le akarsz verni, nem kell harcművésznek lenni; csak jó erős parasztlengő, állóképesség és agresszivitás kell. Ekkor azonban - saját tapasztalatból beszélek - szembe kell nézned a tetteid lelki, erkölcsi és jogi következményeivel.
2. Ha elég sokáig gyakorolsz egy ütős-rugós stílust, akkor persze hatékonyabb is leszel, feltéve, hogy nem csak ring körülmények között és szabályok szerint megy a gyakorlás. Viszont ebben az esetben is számolnod kell a fenti természetű problémákkal - plusz még azzal is, hogy ha megtudják, hogy űzöl valamilyen küzdősportot/harcművészetet, akkor fokozott a felelősségrevonás.
3. A küzdősporttá avanzsált művészetek (muay thai-thai box; ju jutsu - judo stb.) ahol verseny és eredményorientáltak az edzők, a szellemi nevelés nem, vagy csak nagyon kis mértékben kap helyet. A harcművészek esetében már más a helyzet, itt az erkölcsi nevelés kifejezettebb.

Ez persze meghatározza, hogy ki milyen jellegű mozgást, mestert, stílust választ - és ez rendben is van így.

De hogy jön ide az aiki?

Néhány éve egy szellemi útkeresés végén "találtam rá" az Útra. S bár én az Obata-féle aikijutsu-t gyakorlom, ez és a "hagyományos" aikido rokonsága vitathatatlan.

Csak néhány hónapja edzettem, mikoris ismételten egy "kényes szituációba" keveredtem.

Akkor épp biztonsági őrként dolgoztam, és egy este a kerítésen belül egy fiatal férfira lettem figyelmes. Odamentem hozzá, megszólítottam - és hamar kiderült, hogy "illetéktelen behatoló". Megkértem hogy jöjjön velem, kikísérem a kapuhoz. Erre ő furcsán kezdett viselkedni, majd nekem támadt: a bal kezével megragadta a pólóm nyakát, míg a jobb már emelkedett is, hogy az arcomba vágjon.
És akkor olyan nyugalom szállt meg, amit addig nem éreztem soha, egyetlen alkalommal sem.
És annak ellenére, hogy a vicsorgó arcon láttam, hogy valamiért nagyon szeretne bántani engem - most először megsajnáltam az ellenfelem.
S bár akkoriban még a nevét sem tudtam a technikának - azóta persze "kiderült", hogy leginkább kata dori ikkyo-ként lehetne leírni - végre bírtam hajtani rajta. És a következő pillanatban már a földön hasalt, én leszorítottam - és mikor a teljesen nyugodt hangú kérdésemre azt válaszolta, hogy most már ő is megnyugodott, felengedtem, és kikísértem.
Nincs ütés, se látványos körbe pörgő forgó rúgás, se pózolás - nyugalom, lélekjelenlét és egy gyors, hatékony technika van.

Remélem, sikerült átadnom a gondolataim lényegét.
Ha valaki fanyalog az aiki ereje és a utcai szitukban való alkalmazhatósága, használhatósága hallatán - azt küld hozzám:)

Persze nem állítom, hogy csak önmagában az edzésen elsajátított mozgások elégségesek. De teljesen egyetértek azzal az állítással, miszerint küzdelemben csakis a küzdő fél számít.

Domo arigato.

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2011.04.04. 00:08:21

Ez egy nagyon jó írás, én is szeretnék majd írni erről a témáról. 95%-ban egyetértek az itt leírtakkal, de azért néhány dologban más véleményen vagyok. A teljesség igénye nélkül:
1. Nem teljesen mindegy a stílus amit gyakorolsz (pl: földrajzi hely, kultúra, szokások, hatályos törvények, stb. ezek mind meghatározzák, hogy egy adott mozgásrendszer alkalmas-e az adott területre)A lelki dolgokat ebbe most nem keverném bele, azt majd később.
2. Véleményem szerint minden HM stílusnak van létjogosultsága, de ne felejtsük el, hogy azon stílusok, amik a szabad gyakorlóküzdelmeket nem gyakorolják (igen, ilyen az AIKIDO is) mind olyan alapító mesterekkel büszkélkedhetnek, akik élesben is küzdöttek. Ez egy nagy hiba szerintem, mert éles küzdelem nélkül a harcművészet nem harc, csupán mozgásművészet. És ismétlem, nem arról van szó, hogy bármi bajom lenne ezekkel a rendszerekkel.
Ami pedig a legfőbb dolog ezzel kapcsolatban, hogy sokan elfelejtik azt, hogy bár O sensei biztos szinte bárkin meg tudott csinálni egy Shio Nage technikát (véletlenszerűen mondtam ezt), de a legtöbb gyakorló nem rendelkezik az ő kiemelkedő technikai és lelki képességeivel, hogy a harcban való tapasztalatáról már ne is beszéljek.
3. Ne keverjük az önvédelmet a harcművészetekkel. Egy önvédelmi szituáció ezerféle lehet, de az biztos, hogy az aki a legalapvetőbb támadási formákra nincs felkészülve (Pl: Jobbcsapott, hátsógáncs, köríves combrúgás) az csak hitegeti magát. És mondom ezt úgy, hogy szerintem egy önvédelmi szituáció az 80% lélek és 20% technika, csakhogy a 20% itt sokkal hangsúlyosabb.
4. Bár a világ sokat változott, de a régi Thaiföldi meccseken jó pár Kung Fu "bajnok" elvérzett nagyon hamar, pedig sokszor direkt még kesztyűt sem használtak.

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2011.04.09. 15:52:47

@Sziszcsi: Jobban átrágva a dolgokat az mit jelent pontosan, hogy ".. a küzdelemben a harcművészetnek, az alkalmazható technikának van a legkisebb jelentősége..."?
Ha ezt az elvet elfogadjuk igaznak, akkor az emebrek miért gyakorolnak egy adott harcművészetet avagy technikát? Hiszen eszerint elég lenne részt venni egy komoly pszichikai felkészítésen... Vagy ezt én értelmezem rosszul? Egy-egy jól elsajátított technika pont azt is jelenti, hogy esetleg nem csak vegytiszta edzőtermi körülmények között tudom végrehajtani, hiszen a részemmé vált, beépült a reflexpályáimba, így jobb esetben elő tudom szedni, ha szükség van rá.

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2011.04.09. 15:58:29

Azt elfogadom, hogy az Aikidósnak és egy Muay Thai harcosnak is ugyanazon hegyre kell feljutni a tökéletesség felé, még ha más irányokból is próbálkoznak. De a végén mindkettőjüknek meg kell tapasztalni a fizikai és a szellemi utat is, vagyis csakis akkor közelítheti meg a hegycsúcsot, ha végigjárja mindkettő utat, mégha a sorrend ellentétes is.. Szerintem.

belekotty 2011.04.09. 19:39:00

Alapvető hülyeségeket ír:

"Vagyis a küzdelemben a harcművészetnek, az alkalmazható technikának van a legkisebb jelentősége. Nem a harcművészet a kérdés, hanem a harcművész maga, abban az adott pillanatban. A technikák elsősorban a sport, a versenyek, a szabályok megjelenésével váltak hangsúlyossá."

Akkor a kommandósokat, katonákat minek oktatják?
- Próbált ez az ember már földharcolni? Ahol egy technikás, földharchoz értő pillanatok alatt csomót köt a nehezebb, elszántabb, erősebbre aki nem jártas benne? Egyszer megnézhetné Kashiwazaki győzelmét az olimpián.
- Vagy látta Ali-t, Pacman-t boxolni?
- Látta Yamashitát, Kogát, Inoue-t judozni?
Aki azt hiszi hogy a technikák csak a versenyek miatt fontosak, az még életében nem folytatott valós küzdelmet. Amikor az utcán egy tecnikás boxoló pillanatok alatt lenyom egy horgot, amikor egy szörnyű combost odaküld az ember, az technika, azt nem a mókusok hordták össze.
Egy brazilt beküldeni fejre, ugyebár az sem az átlag harcos sajátja. Sorolhatnék még egy csomó igen hatékony technikát, amelyhez nem erő és elszántság kell, hanem technikai tudás.
Ráadásul pont egy aikidós mondja ezt, ahol igazából nem az erőre koncentrálnak és pszichés nyomás elviselését oktatják, hanem magát a színtiszta technikát? Nagy hadova...

www.youtube.com/watch?v=M6Q8ShKpM1Q
Na ez egy tanulmány mire jók az aikido technikák. Nem sokra. A képzett ökölvívókkal szemben, akik védik rendesen a kezüket, nem sokat tud kezdeni. Amit be tud fogni csavarást, azok többségét azért mert a kesztyű segítségével tudja rögzíteni a kart. Pusztakézzel ezt nem tudná megcsinálni, puszta kézzel meg már régen lecsapták volna.
Amiket meg tud valósítani, azok meg testdobások és karlerántások, amik nem aikido technikák.
A karlerántásokat sem túl jól rögzíti, a kesztyűre támaszkodik, aki egy picit is felkészülnének karlerántásokra (pl soto makikomi) azoknál pusztakézzel ez nem menne, kiröhögnék és miután elhasalt péppé vernék.
Tanulságos.
Ráadásul a dobásokat is csak azért tudja megcsinálni, mert a boxolok bemennek belharcba.

Sziszcsi 2011.04.10. 00:49:19

Elsőként Darky kérdésére válaszolnék, bár már elég régen írtam ezt a cikket, de a kiemelt rész jelentése számomra az, hogy hiába vagyok képes technikákat tökéletesen kivitelezni, ha az adott pillanatban nem vagyok képes, akár pszichés gátak miatt is, reagálni. Ez azt jelenti, hogy a technikám az lehet a legjobb, de a másik fél az adott pillanatban sokkal jobban felkészült volt és ezért lehet, hogy egy egyszerű parasztlengővel is megfogott. Az első dolog sohasem a technika, valahogy reagálnom kell aztán utána jöhet a technika is, és az már teljesen mindegy, hogy milyen technika lesz, lehet egy dobás (Judo), egy ütés (box, karate, stb.), egy rúgás, bármi, de ezt mindig megelőzi a reagálás.

Másodikként pedig belekotty hozzászólására szeretnék reagálni, ha már olyan kedvesen lehülyézett, bár nem is ismer.
Ha csak egy-egy dolgot ragad ki az ember az írásból, és csak egy korlátolt szétverem-a-másikat-akármi-lesz-is szemléletet veszünk alapul, akkor valóban nagyon nagy jelentősége lehet a technikának. De ez csak addig van így, amíg egy felkészültebb harcossal nem kerül szembe az ember és a horgot, vagy combost nem semlegesíti mielőtt célba érne, vagy éppen megindulna.

Egyébként igen, próbáltam már a földharcot, láttam Alit boxolni és a többiek közül is jópárat sajnos csak videón.
Amit a földharccal kapcsolatban írtál az ott van az én cikkemben is. A felkészültebb harcos tud győzni, mert látja, észleli, észreveszi azokat a helyzeteket pozíciókat, amiket ki lehet használni és már csak az adott ember lelkülete dönti el, hogy kihasználja-e, vagy milyen módon használja azokat a lehetőségeket. És így már megint csak oda jutottunk, hogy nem minden a technika és nem az az első.
Az való igaz, hogy azok a stílusok, amiben az edzőteremben is éles küzdelmek zajlanak jobban kondicionálják az embert pszichésen is a küzdelemre. DE!!! A harcművészet nem a küzdelemről szól!!! Ez egy félrefordítás. Aki kicsit is beleásta magát a távolkeleti harcművészetek filozófiájába, az tudhatja, hogy valójában a harc nélküliség művészetéről van szó.
Ha mindenáron szét akarom csapni valaki fejét, az nem budo, az nem harcművészet, az csak verekedés, vagy verés, attól függ, hogy milyen felkészültségű ellenfelek állnak szemben egymással.
A videót amit becsatoltál, már láttam korábban és ez nem AIKIDO, amit a srácok csinálnak. Nincs kitérés, nincs fejtámadás, csak menekülés az ütések elől és aztán egy szorult helyzetből való visszatámadás, ráadásul egy olyan alaptávolságból, ami egyértelműen a támadónak kedvez. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy én bármit tudnék egy boxolóval szemben kezdeni, de a legnagyobb hiba, amit egy bármelyik stílusban is jártas harcművész el tud követni, az az, ha hagyja, hogy az ellenfél a saját stílusát ráerőltesse. Egy boxolóval nem állok le boxolni, egy birkózóval nem megyek ölre, stb., mert azok a helyzetek az ő technikáiknak kedveznek. Énnekem próbálnom kell a saját pozícióimat ráerőltetni, és ez még itt megint nem technika.
Az általad emlegetett technikákat (horog, combos és a többiek) is mindig megelőzi az, hogy a másik fél irtózatosat hibázott, vagy azért, mert nem volt annyira képzett, hogy észrevegye, elkerülje a hibát, vagy azért, mert éppen valami miatt nem tudott teljes mértékben az adott pillanatra koncentrálni. És ez itt megint nem a technikáról szólt.
Egyébként nem kell nekem hinned, végül is én csak egy aikidos vagyok, aki minden bizonnyal csak hadovál és mellébeszél. A technikákat meg minden bizonnyal abból az aspektusból gyakorolja, hogy bárkit szétverhessen.
De ha a valós küzdelmekről, utcai verekedések és hasonlók lélektanáról szeretnél ismereteket szerezni, akkor javaslom Rory Miller: Konfliktus és erőszak c. könyvét (lunarimpex.hu/onismeret/Rory_Miller_Konfliktus_es_eroszak_harcmuveszet_onvedelem_onismeret_konyv).

U.I belekottynak: mielőtt valakit fikáznál, előbb ismerd meg, vagy vállald legalább a neved, vagy egy képet magadról tegyél fel.

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2011.04.10. 08:08:17

@Sziszcsi: A Fight.hu egyik fórumtopikjában hívták fel a figyelmünket erre a Blogra, úgy keveredtünk ide. Elnézést, ha bántanak a kérdések, de azt írtad a posztban, hogy nyugodtan írjunk. Félreértesz minket szerintem,nem az Aikido-ról szól ez a vita, hanem arról, ahogyan Te látod az Aikido-t. Ez nem kötözködés, mi ott a fórumon szeretünk előremutatóan vitázni. Belekotty stílusa kicsit olyan, mint smirgli, de nem tegnap óta foglalkozik a Budo-val. Megértem mindkét álláspontot, de az mozgás ami nem a harcról szól, az nem harcművészet, hanem MOZGÁSMŰVÉSZET! Sok-sok évvel ezelőtt Bodhidharma éppen azért vezette be a harci technikákat a meditáló szerzeteseknél, hogy bírják a hosszú meditációkat fizikailag. És ennek pont az volt a lényege, hogy a harcnélküliség elve legjobban a harcon keresztül érhető el. Hiszen hogyan is tudnám elkerülni a harcot félelem nélkül, ha nem ismerem kellőképpen?? A Budo számomra nem azt jelenti, hogy sohasem küzdök, hanem azt, hogy az edzőteremben küzdök azért, hogy az életben elkerülhessem a harcot. És ez nem azért van mert szeretnék harcolni, de enélkül sakkozhatnék is, mert lelkileg fejlődni ott is lehet, de akkor az már nem harcművészet...
Küzdelmi megközelítésből nézve pedig az általam már említett Thai meccsekkel éppen arra akartam utalni, hogy ott nagyon sokszor kiderült, hogy a szándék-felismerése egyszerűen nem elég a védő részéről. Egy felkészült harcost nem lehet egyetlen technikával legyőzni, és ha egy combos-t bekap az ember, az nem feltétlenül jelent hibát, hiszen ezen a szinten már századmásodpercekről beszélünk. Tehát válasszuk most szét azt, hogy technikailag milyenek az Aikido-technikák és vegyük külön a harcnélküli harcművészet elvét.

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2011.04.10. 08:34:21

"A videót amit becsatoltál, már láttam korábban és ez nem AIKIDO, amit a srácok csinálnak. Nincs kitérés, nincs fejtámadás, csak menekülés az ütések elől és aztán egy szorult helyzetből való visszatámadás, ráadásul egy olyan alaptávolságból, ami egyértelműen a támadónak kedvez"
Ezzel mondjuk teljesen egyetértek. A védő részéről egyetlen Atemi technikát sem láttam, így ez nem is lehet Aikido, csak valami hasonló.

belekotty 2011.04.10. 09:34:33

@Sziszcsi: "A harcművészet nem a küzdelemről szól!!! Ez egy félrefordítás. Aki kicsit is beleásta magát a távolkeleti harcművészetek filozófiájába, az tudhatja, hogy valójában a harc nélküliség művészetéről van szó."
- Na jó ezt itt fejezzük be!
Ez röhejes, ez olyan mint kefélni és közben szűznek maradni. A semmit dugjátok - a hasznevehetetlen, mihaszna technikákat - homályos filozófia mögé.

Nem fogok két helyen vitázni, ezt is csak azért írtam ide be mert biztattak hogy írjam le a véleményem neked. A Belekotty eléggé ismert nick, nem tudom neked a vitához miért kell fénykép és név. A vitához érvek kellenek.
Mögöttem 30 év karatében, (shotokan, kyokushinkai, gojuryu) ökölvívásban és pár judoval eltöltött év van. Verekedtem utcán és az éjszakában nem egyszer.
A harc nélküli harcművészet duma, egy röhej.
Mondd el ezt az aikidózó tanítványoknak hogy nem önvédelemre és használható technikákra tanítod őket és kiürül a dojód!
Ez átverés!
Ne nevezd magad a geometria professzorának és ne filozofálj róla, ha nem tudsz egy egyenesre merőlegest szerkeszteni!
Ez olyan mint a homeopátia, eladod a semmit filozófiát kreálva mellé.
A harc nélküli harcművészet csak egy duma, hogy a technikáknak ne kelljen kiállnia a valóság próbáját.

belekotty 2011.04.10. 09:36:21

@Darky_: Atemi wazát használni egy ökölvivóval szemben? Érdekesen hangzik! :-))

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2011.04.10. 09:41:21

@belekotty: Optimális esetben egy Aikido technikát megelőz egy Atemi technika. Lehet az bokárarúgás is (Várszegi Rudinál láttam egyszer)

belekotty 2011.04.10. 09:53:31

Az atemi waza ütéstechnika.
Na most pont Rudi az aki nem hülyíti az embereit azzal hogy ez valamiféle nagy önvédelem. Rudit ismerem 30 éve.

@Sziszcsi: Itt folytathatjuk a vitát!
www.harcosokklubja.hu/index.php?showtopic=1492&#entry177298

belekotty 2011.04.10. 11:10:21

@Sziszcsi: Annyit már megtudtam tőled hogy a harcművészet nem a harcról és nem a technikáról szól.
Ez így eléggé hiteltelen. Ezen csak röhögni lehet.
Akkor miről, a harcról való filozófálgatásról miközben buddhai köldök nézegetés van?

Sziszcsi 2011.04.10. 13:36:00

Belekotty: nem posztom senki véleményét a harcművészetekről megítélni és meddő vitákba sem szeretnék bocsátkozni. Te a 30 éves harcművészeti és verekedős múltaddal más szemszögből látod a dolgokat, mint én, aki nem volt soha az a verekedős fajta ember, és ez nem jelenti azt, hogy akár én, vagy akár Te tévedsz. Te nyugodtan lefikázhatsz, lefikázhatod az aikido-t, attól sem én sem az aikido nem lesz kevesebb. Az aikido-t egyébként gyakoroltad már? Mennyire ismered a technikák hátterét?

Egyébként azt sem mondtam, hogy a technika nem fontos, ha visszaolvasol, azt írtam nem az a hangsúlyos, és ezzel a harcművészeti stílusok technikáit általánosságban említettem. Mindegy, hogy a térdét rúgom szét, vagy egy combossal kényszerítek valakit földre. Miután észrevettem, kihasználtam a megfelelő pillanatot. Nem ez a hangsúlyos.
A technikáknak meg azért lett nagyobb jelentősége, mert a legjobb combos sem ér fel egy megelőző hererúgással véleményem szerint. Ezt meg ugye ringen belül nem lehet, mert tiltják a szabályok. Az pedig, hogy utcán ilyet nem szoktak a verekedősebb stílusú harcművészetek képviselői csinálni, az azért van mert nem erre edzették magukat, hanem a szabályok által megengedhető technikák egyre precízebb és rombolóbb kivitelezésére. És gondolom ezt neked sem kell külön említeni, hogy mindenki azt a technikát alkalmazza, ami a leginkább a részévé vált a gyakorlások által.

Még egy dolog, a tanítványaim tisztában vannak azzal, hogy az egyes technikák megállják-e a helyüket egy egy utcai szituációban. És érdekes ettől nem lett kevesebb tanítványom. Ki szoktam azt is emelni az egyes technikák elemzésekor, hogy utcai körülmények között nem igazán kivitelezhetőek olyan formában ahogy gyakoroljuk. Aki verekedni akar megtanulni és azt hiszi ettől az önvédelemben is jártasabb lesz, az nem az aikido-t választja.
De ahogy fent írtam nem akarlak győzködni és a majomkeringőbe sem szeretnék beszállni.
További jó eszmecserét a harc-, vagy harcnélküliség művészetéről a másik fórumban.

Darky: nem bántanak a kérdések, csak nem szeretem én sem, mint bárki más, ha tiszteletlenül, ismeretlenül lehülyéznek egy szöveg félreértelmezés miatt. Ha én is kellő tiszteletet adok valakinek, úgy gondolom elvárható, ez visszafelé is.
Amiket a küzdelmekről írsz, azokkal én is egyetértek. A Thai harcok, pedig számomra nem azt a küzdelmet, harcot jelentik, amikre a véleményemet építettem. Ott is vannak szabályok, vannak dolgok, amit nem lehet. Ha nem lennének szabályok, akkor teljesen máshogy nézne ki egy-egy küzdelem, csak vegyék le a kesztyűt és már teljesen más harcmodor áll elő.
Volt szerencsém kipróbálni az aikido technikákat kicsit életszerűbb körülmények között edzésen. De minálunk nem a védő vett fejvédőt, mint a videóban, hanem a támadó. Bizony meg kell küldeni rendesen a támadó fejét ahhoz, hogy technikát is lehessen rajta csinálni, hogy legyen annyi ideje a védőnek, hogy az átfogásokat a megbillentett, megrogyasztott támadón kivitelezni tudja. De itt megint nem a technika volt a leghangsúlyosabb, hanem a kitérés és a megelőző csapás. Ez számomra nem a technikákat jelenti. De mivel eléggé átfedik egymást ezek a dolgok, akár technikának is lehet nevezni. Ez értelmezés kérdése. Nem pedig a másik ember tévedése.
Remélem sikerült érthetően fogalmaznom és az álláspontomat jobban érthetővé tennem. Ha nem, akkor továbbra is kíváncsi vagyok a véleményetekre és kérdéseitekre.

U.I: a másik fórumban már nem szeretnék újabb profilt létrehozni, van már elég tagságom és tennivalóm, úgyhogy én inkább itt folytatnám a beszélgetést.

belekotty 2011.04.10. 14:47:12

"Volt szerencsém kipróbálni az aikido technikákat kicsit életszerűbb körülmények között edzésen. De minálunk nem a védő vett fejvédőt, mint a videóban, hanem a támadó. Bizony meg kell küldeni rendesen a támadó fejét ahhoz, hogy technikát is lehessen rajta csinálni, hogy legyen annyi ideje a védőnek, hogy az átfogásokat a megbillentett, megrogyasztott támadón kivitelezni tudja. De itt megint nem a technika volt a leghangsúlyosabb, hanem a kitérés és a megelőző csapás."
- Hehehe, ez egyre jobb. Van itt már minden. Tudod mikor előzöl te meg ütéssel egy kettős fedezékben álló ökölvívót vagy muay thai harcost! Csak egy szemfényvesztő nagy dumás vagy, aki filozófiát épít a semmire, ennyi. Engem az Óbudai judo klubban megtalálsz - Várszegiék is ott edzenek - aztán kipróbálhatod rajtam mi működik.

Donovan_ 2011.04.10. 17:21:33

@Sziszcsi:
Darky-val és Belekottyal kell, hogy egyetértsek...
Elmesélek egy tanulságos történetet. Több, mint 10 évet foglalkoztam komolyabban a Francia Box-al, sok versenyen elindultam, volt hogy nyertem, volt hogy vesztettem, de ez nem is lényeges most. Nem is olyan rég elmentem egyszer egy Kali/Escrima (kés) szemináriumra csak úgy kíváncsiságból. megdöbbentő volt az eredmény: forró vízként ért a felismerés, hogy a többszörösen bizonyított technikáim (ringben, utcán, illetve a katonai kiképzés során) menynit érnek egy közepesen képzett késes támadóval szemben. Tanulság számomra az lett, hogy jobban beleástam magam a Kaliba, mert ebben láttam a fejlődésem útját. Nem gondoltam utána, hogy a Francia Box ne lenne hatékony akár a ringen kívül élesben is. Egyszerűen csak sikerült elhelyeznem a megfelelő helyre, leszűrtem belőle, hogy mire alkalmas, és mire nem.
Általában az szokott elhangzani érvként azok részéről akik nem gyakorolják a szabad küzdelmet, hogy a technikáik élesben alkalmazhatóak csak, és ezért azt nem lehet/szükséges megmérettetni. Csak hát ezzel az a nagy probléma, hogy amikor mégis megmérettetik magukat, akkor nagyon hamar kiderül, hogy a misztikum mire is elég (semmire) Aki kesztyűben jó, az pusztakézzel sem jön zavarba ma már:
napimaflas.blog.hu/2011/04/10/mianmar_es_thaifold_hataran

Belinkelhetnék ide akár száz videót is, de minek? A másik szemszögből nem találnék egyet sem. Az sem lehet érv, hogy az ellentámadás esetleg súlyosan megsértené a támadót, mivel az utcán sem ölhetsz önvédelemből. Ha meg egy hererúgás mindent eldönthetne, nem lenne ennyi féle harcművészet.

Teljesen meddő vita ez, alapvető kérdésekben különbözik a véleményünk!
Kívánjuk, hogy találd meg a helyes utat az ösvény tetejére, a tanítványaidnak pedig annyit mondanék, amit minden más stílus gyakorlójának is mondunk mindig:
Menjetek le más edzésekre is, mind a saját, mind olyan stílusokban, akik másként fogják fel a harcot. A személyes tapasztalatoktól mindig helyükre kerülnek a dolgok!
Ajánlott olvasmány még:
napimaflas.blog.hu/2011/04/08/szandek_es_tomeg
Sziasztok!

Donovan_ 2011.04.10. 17:41:52

Sok minden megváltozott az elmúlt 1-2 évtizedben. Míg a 80-as években működött az, hogy Taekwondósokat belharcosan támadunk, ökölvívókat rugdostunk, Karatésokkal meg dulakodtunk, hogy fölénybe kerüljünk. Ma már a legtöbben totálisan készülnek a harcra, egy Brazil Jitsu edzésen vannak képzett Kempósok, Judósok, Karatésok is. Ma már a saját stílus ráerőltetése az ellenfélr nem azt jelenti, hogy számára ismeretlen harcmodorban támadjuk. Az is sokat elmond, hogy azok a stílusok, ahol a hatékonyság szempont, az ütések az ökölvívás eszköztárára épülnek. És a támadó szándék megelőzésére építeni ezen a szinten, hááát...
Ez messze áll a valóságtól. Persze kard ellen más a helyzet, de ezt tudatosítani kell a tanítványokban. Ha ez nem történik meg, úgy az egész csak átverés. Remélem érted, hogy ez csöppet sem az Aikidóról szól!
Üdv: Donovan

Sziszcsi 2011.04.10. 18:05:31

Belekotty! Neked jól esik mást becsmérelni? Mert, ha ettől jobban érzed magad, akkor tedd nyugodtan. Azt meg én sajnálom helyetted, hogy 30 év harcművészetekkel való foglakozás, nem tanított meg az alapvető tiszteletre és alázatra mások iránt. Ha ez a véleményed, hát legyen. Szerintem nem sikerült felfognod azt amiről én beszéltem. Egy kettős fedezékes ökölvívót, aki nincs tisztában azzal, hogy nem csak ütni lehet, szerinted nem lehet tökön rúgni? Egyszerűen nem lehet kategorikusan semmit sem kijelenteni, hogy mi a jobb, és éppen ezért nem írhatod le az aikido technikákat sem. Csak nem úgy és nem azon a módon kell kivitelezni, ahogy az a bemutatókon vegytiszta körülmények között látható. A fene sem akar egy verekedésben csuklófogást, meg mindenféle csuklócsavargatást csinálni. Egy gyors ütő kezet meg nem is lehet elkapni. Ezzel már réges-régen tisztában vagyok én is. Az aikido technikák által az ember más dolgokat is megtanul, és ez van inkább kihangsúlyozva, de aki önvédelemre akarja használni, az egy kis kiegészítéssel igencsak hatékonyan tudja alkalmazni, bár nem ring körülmények között. Az ilyesfajta összehasonlításnál mindig megpróbálják felvenni a másik stílusát, de mivel ez nem a saját terepe, ezért már kapásból hátrányban is van.

De elemezzük kicsit a boxoló stratégiáját is. Csalja a távolságot, hogy ütőtávon belülre kerülhessen, vagy beugorhasson. Ez akárhogyan is vesszük nem az élet-halál harcról szól. Amikor is az ember jobban megfontolta, hogy szurkál egy kicsit rizikózva azt, hogy az ellenfél kettéhasítja, vagy felkészül arra, hogy ő is egy megsemmisítő erejű egyetlen támadásra teszi fel az életét. A sportban, a ringben a szabályok gátolják ezt, az utcán pedig ezek a szabályok a BTK-ban vannak megfogalmazva. Ezért nem lehet az általad emlegetett harcot egy lapon említeni azzal, amiről én beszéltem. Való igaz, csak elméletet gyártok, ha neked úgy tetszik, mert kipróbálni nem nagyon lehet, de azért ezen is érdemes néha elgondolkozni.

Mivel sejtelmed sincs arról, hogy mit és hogyan oktatok, ezért a szemfényvesztő nagy dumás jelzőt nem nagyon van alapod rám nézve használni. Nem beszélve a sértő hangnemedről.

Mellékesen meg, inkább sörözzünk, mint verekedjünk. Abból sokkal jobb dolgok jöhetnek ki. De én sajnos nem túl gyakran járok arrafelé.

Donovan_ 2011.04.10. 19:47:51

@Sziszcsi: A Kaliban a késharcnál is ismert technika, hogy csaljuk a távolságot, illetve másod-harmadszándékú támadást indítunk. És hát akármilyen oldalról is nézem, ez bizony az élet-halál harcról szól (Ha éles késsel küzdenék. Ha nem szeretném végzetesen megsebesíteni, akkor meg még inkább észnél kell lenni.)
A tradicionális japán felfogás, hogy egy mindent eldöntő támadás-védekezéssel elrendezzük a dolgokat ma már nem működik a nyugati körülmények közt. Gondolod, hogy egy ökölvívó nem szeretne adok-kapok nélkül egyetlen ütéssel győzni? Azért szurkál, hogy az ellenfelét felőrölje és hibára kényszerítse.
Ez is egy stratégia. Egy technika, ha úgy tetszik, mert ma a XXI. század elején így küzdenek az emberek.

Sziszcsi 2011.04.10. 20:38:28

@Donovan_: Amiket írsz azokkal én is egyetértek és valóban nem egy dologról beszélünk. És valóban nagyon sok mindenben megváltozott a harc jellege az elmúlt időszakban.
A Napimaflást én is naponta olvasom, nézem, de a mai anyagot én nem igazán tekintem harcművészetnek. Ez inkább verekedés, különböző technikák alkalmazásával. De ez meglátásom szerint nem budo. A másik emberen való uralkodás, felülkerekedés, illetve ez irányú szándék, vágy nem budo. Ueshiba O-sensei is megküzdötte a maga viadalait, hogy az aikido a neki megérdemelt helyre kerülhessen. Akkor még közelebb állt a jitsu-hoz, de a saját élettapasztalata által jutott el oda, hogy felismerte a küzdelmek valódi értelmét, formáját. És ebből ö a szeretet mellett tette le a garast. Az általatok gyakorolt (feltételezésem, mert nem mondtátok mit gyakoroltok) stílusban ez az eszme nem nagyon jelenik meg. Az is igaz, hogy meg kell ismerni ahhoz mindkét oldalt, hogy középre helyezhessük magunkat. Nekem most azt kell megismernem amit ti képviseltek, nektek pedig azt amit én képviselek. Aztán majd középen tudunk találkozni. Csak én jobbról jövök ti meg balról, vagy fordítva, de a végcél az egy mindannyiunk számára.

Mellékesen jegyzem meg, hogy a tanítványaim közül is jó páran, illetve én is kipróbáltam más stílusokat, mindannyian levontuk a magunk következtetéseit és megosztjuk folyamatosan a tapasztalatainkat egymással. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy pl. Belekotty is úgy becsmérel egy kiragadott szófordulat belemagyarázása kapcsán, hogy felszínes ismeretek birtokában van rólam. És ez az ami igazából emberileg nem elfogadható számomra.

Én is jó edzést és fejlődést kívánok nektek, és remélem, hogy valamikor személyesen is és sokkal bővebben megoszthatjuk a tapasztalatainkat egymással.

A hónap végén szervezünk Veszprémben egy Harcművészeti tábort is, ahol több stílus is képviselteti magát, így lehetőség nyílik minden érdeklődő számára, hogy észrevegye a hasonlóságokat, vagy a különbözőségeket.
Várunk szeretettel benneteket is. (http://www.facebook.com/#!/event.php?eid=202439119790267)

Donovan_ 2011.04.10. 21:12:16

@Sziszcsi: Valóban, mi a gyakorlati megközelítésben hiszünk, de nem a Muay Thai szélsőséges elvei szerint. Mindannyian leírtuk, hogy milyen stílusokban gyakorolunk. Én jelenleg a Kali (Escrima) rendszerű rendszerekben találtam meg az utam, lehet hogy éppen azért, mert szellemileg már kinőttem a "bunyóból" és sok mindent másként látok...
Francia Box:
www.youtube.com/watch?v=aoHWLRhfggA

Kali (Escrima)
1. www.youtube.com/watch?v=kBUgr2d36WM&feature=related
2. www.youtube.com/watch?v=PKjwL-A2-Gs

Donovan_ 2011.04.10. 21:13:07

Természetesen köszönjük a meghívást! :)

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2011.04.10. 21:19:00

@Sziszcsi: Én is köszönöm, hogy válaszoltál az általam felvetett dolgokra, még ha a harcról alkotott véleményünk nem is mindenben egyezik. Viszlát a hegy tetején!

belekotty 2011.04.10. 23:12:01

@Sziszcsi: Mégis mit vársz?

"Ezeket a kérdéseket a kezdő tanítványok is gyakran felteszik, és gyakran hasonlítgatni kezdik, vagy hasonlítgatni akarják az egyes harcművészeti stílusokat egymáshoz. Illetve megpróbálják kategorizálni a harcművészeti stílusokat.
Szóval a jelen ismereteim alapján az ilyen kérdéseket feltevőket és az egyes ágazatok megrögzött híveit bizonyára elkeseríti, vagy lehet feldühíti az a megjegyzésem, hogy egyik harcművészet sem jobb, mint az aikido, de ez fordítva is igaz. Az aikido sem jobb mint bármelyik másik harcművészeti stílus.
Ha csak szimplán egy küzdelemre vetítjük le az egyes stílusokat, akkor is azt kell mondanom, hogy nincs olyan harcművészet, ami jobb a másiknál. Egy adott pillanatban, egy adott helyen, egy adott küzdelemben a két szembenálló harcművész tudása, mentális képességei, stb. döntik el a küzdelem kimenetelét. Vagyis a küzdelemben a harcművészetnek, az alkalmazható technikának van a legkisebb jelentősége. Nem a harcművészet a kérdés, hanem a harcművész maga, abban az adott pillanatban."

- Ez szimpla átverése a tanítványoknak, mellébeszélés. Ennyi, ezen nincs mit szépíteni. Nem kell megnéznem mit tanítasz, ha ezt mondod a tanítványoknak, akkor kókler vagy, becsapod őket.

belekotty 2011.04.10. 23:20:55

"adott küzdelemben a két szembenálló harcművész tudása, mentális képességei, stb. döntik el a küzdelem kimenetelét"

"Vagyis a küzdelemben a harcművészetnek, az alkalmazható technikának van a legkisebb jelentősége. Nem a harcművészet a kérdés, hanem a harcművész maga, abban az adott pillanatban."

E kettő önmagában ellentmond, mert a harcművész tudása nem kis részben a technikai tudásában rejlik, a mentális képességhez pedig rengeteget hozzáad a technikai tudás reflex szerű alkalmazása.
Ha reflexből nem tudod hogy kell védened a páros lábfelszedést, vagy a balhorgot, akkor mehetsz a fenébe egy birkózóval, vagy egy boxolóval szemben, feküdni fogsz a mentális képességeiddel együtt.
Az egész nagy ködösítés, hogy ne kelljen szembesülni azzal hogy a csavargatásokat egy kezét védő, képzett harcosnak nem lehet eladni. Egy gyors karatésnak te a kezét nem fogod meg, nem hogy azon csinálj bármit is.
A megelőző ütéseddel meg sehol semm leszel egy boxolóval, muay thaiossal, karatéssal szemben ha nem gyakoroltál full kontakt ökölharcot.
Egy dolgot valóban jól csinálsz, amúgy aikidós módra, a vitában való cikkcakkozást, kitérést. Volt itt már hogy nem a tecnika számít, aztán meg a harcművészet nem is a harcról szól, meg jött hogy az ellenfelet megelőződ ütéssel.
Bla, bla, bla...

Sziszcsi 2011.04.11. 00:32:53

@belekotty: "- Ez szimpla átverése a tanítványoknak, mellébeszélés. Ennyi, ezen nincs mit szépíteni. Nem kell megnéznem mit tanítasz, ha ezt mondod a tanítványoknak, akkor kókler vagy, becsapod őket."
Miért is átverés? Mondtam én, hogy bárkin, egy ütő kézen csuklócsavargatásba megyek bele? Olvass már kicsit vissza.
Sajnos nem sikerült továbbra sem megértened a mondandóm lényegét, de azt hiszem a hiba nem az én készülékemben van. Bár én csak egy kókler lehetek, mert nem vagyok egy akkora barom, hogy szétveretem magam. Én más úton járok, aminek mások a korlátai, mint a te utadnak. Ettől lennék kókler? Én aikidot oktatok első sorban, nem pedig önjelölt, magamutogatós harcosjelölteket képzek. Ueshiba O-Sensei kidolgozott egy rendszert, ami a béke megteremtését nem a másik fél megsemmisítése által hivatott elérni. Ennyi, ez neked ezek szerint nem elfogadható. Erről nem hiszem, hogy én tehetek. Továbbra is az a véleményem, hogy nem azonos dolgokról vitatkozunk.
Az pedig, hogy minden bizonnyal az első ütéseddel lefektetnél, nem azt jelenti, hogy a te stílusod jobb, az csak azt jelenti, hogy jobban képzett harcos vagy. Ennyi! Nem több, nem kevesebb.
Nincs kedvem újra leírni azokat amiket már egyszer fent leírtam. Egy-egy szófordulat kiragadása nem tükrözi a teljes szöveg jelentését. Ez csak kukacoskodás, hogy a másikat kóklernek nevezhesd. Az ilyen vitákból pedig elegem van.
A szemetekben én már biztos csak az ARC, a SZÁJKARATÉS, a HARCBŰVÉSZ maradok, aki nem meri éles helyzetben kipróbálni amit oktat.
Az a baj, hogy az MMA és az UFC miatt, vagyis a tömegmédia segedelmével az erőszak került előtérbe. És azt hitetik el ezen keresztül az emberekkel, hogy a békét a másik megsemmisítésén keresztül lehet megteremteni. Neked jó béketeremtést kívánok a harcaidon keresztül, én meg megmaradok az szemfényvesztő nagy dumás, aki átveri szerinted a tanítványait (bár szart sem tudsz arról, hogy mit tanítok nekik).

treedog 2011.04.11. 06:31:07

@Sziszcsi:

én úgy látom, hogy elbeszéltek egymás mellett. Belekotty mércéje a "hatékonyság", a tied a "belső béke" és a "tradíció".

Nyilván nem az aikido készít fel leghatékonyabban az éles küzdelemre, és várhatóan nyilván nem egy cross tréninges boxoló-birkózó lesz akiről a nagytiszteletű szellemi vezető szobrát megmintázzák.

Más kérdés, hogy a tanítványok tisztában vannak-e azzal, mit tanulnak voltaképpen, de ez már tényleg messzire vezet.

Sziszcsi 2011.04.11. 07:42:13

@treedog: Hát ez az amiről én is "pofáztam", de nem sikerült ennyire egyértelműre, hogy Belekotty is megérthette volna.
Ahogy írod a hatékonyságnak is eltérő értelmezése lehet. Belekotty számára valószínű a hatékonyság azt jelenti, hogy megsemmisítem a másikat, még akkor is, ha csak az "időt kérdezte meg". A számomra azt jelenti, hogy egészen addig elkerülöm az összecsapást, amíg egy cseppnyi esély is megvan arra, hogy fizikai kontaktus nélkül is rendezhető legyen a dolog. Ha úgy vesszük, akkor ezt is lehet technikának nevezni. Ha lehet úgy konfliktust megoldani, hogy senki se sérüljön meg, akkor véleményem szerint az a legjobb "technika". Nekem tisztában kell lennem a saját képességeimmel, egy ismeretlen ellenfélről a termetén kívül nem sok mindent lehet megállapítani. Így pedig igen kockázatos bármilyen küzdelembe is belemenni. Ahogy pedig sokat verekedős, más stílusokban jártas mestertől ezt megtudhattam, amivel teljes mértékben egyet is értek, hogy a harcművészetek arra készítenek fel, hogy egyre nagyobb eséllyel legyek képes túlélni egy küzdelmet. Ha valaki nincs tisztában a saját képességeivel, és így megy bele küzdelembe, az szerencsejátékos, nem pedig egy megfontolt harcos. De mivel eddig nem volt részem annyi verekedésben, mint a fenti vitapartnereknek, ez is csak filozófiagyártás minden bizonnyal, függetlenül attól, hogy még igaz is lehet, akár tetszik valakinek, akár nem. Vagy akár sérülések által, akár békésebb úton jut is el az ember ezekre a következtetésekre.

belekotty 2011.04.11. 08:05:01

@Sziszcsi: Ez ám a vita aikidó! Eddig volt hogy a harcművésztben a technika nem lényeges, hogy a harcművészet nem a harcról szól, hogy atemi wazával megelőzöd a boxolót - hahaha - majd a megroggyant boxolót lecsavarod. Most más a fizikai kontaktus nélkül konfliktus kezelésről beszélsz.
Ezzel az erővel Teréz anyához, vagy Mahatma Ghandihoz is járhatnának "harcművészetet" tanulni.
Az az átverés, hogy nem mondod el a taníványoknak, hogy egy "brazilt" aki eldöntötte hogy lecsavar neked egy balhorgot azt te nem fogod lebeszélni és a csukló csavargatással te egy három hónapja edzésre járó, a kezdőnél is kezdőbb ökölvivó ütését nem fogod kivédeni.
Maga az egész vita remekül mutatja mi az átverés. Össze-vissza csűröd csavarod a a dolgot, egy konkrét technikának nem említesz hogy az mennyire használható, mert tudod hogy rövid idő alatt bebizonyítom hogy azt egy kezdő, ámde rendes küzdő sportágat űzővel szemben sem lesz használható.
Én tudom hol az aikidó helye, én tudom hogy én hol használnám, szerintem neked fogalmad sincs róla, mert te még egy embert nem vertél le a ringben/tatamin/utcán. Én meg elég sokat. És a tököm tele van sok filozófáló "harcművésszel". Ha valaki aikidót tanít, az úgy tisztességes, ha elmondja a taníványoknak hogy azt hol és mire lehet használni, akinek aikido edzését egy kempo edzét követi és mindenki eldöntheti hogy melyiket akarja csinálni. Ahogy ezt a Várszegi Rudi teszi. Na jó, ő válogatott szinten űzte a karatét, ő a helyén tudja a dolgokat.

Sziszcsi 2011.04.11. 08:35:21

@belekotty: Mi a frászt beszélsz már megint? Ki mondta, hogy én nem a helyén kezelem az aikidot és félretájékoztatom, átverem a tanítványaimat. Megint olyan dolgokat képzelsz, gondolsz bele, amiről fogalmad sincs. Te beteg vagy, vagy csak nem tudod értelmezni amit leírtam?
A tököm nekem is kezd tele lenni, azzal, hogy folyamatosan lehülyézel. Te nem harcművész vagy a szememben, hanem küzdősportos. A két kategória meg jelentősen különbözik egymástól. Fikázol baszogatsz, kötekedsz, ahelyett, hogy intelligens módon megosztottad volna velünk a tapasztalataidat. Én szégyenlem magam a faragatlanságod miatt. A hozzád hasonló emberek miatt tud olyan lenni a harcművészetek megítélése, ami miatt az emberek inkább ki sem próbálják.
Sajnálom, hogy 30 évet elvesztegettél arra, hogy a technikáid jobbak legyenek, de szellemileg nem sikerült ezáltal fejlődnöd.
Én meguntam ezt a meddő vitát, mert a személyeskedésed nem előre mozdítja ezt, hanem csak feleslegesen rabolja az időmet.
Jó pofozkodást, meg küzdelmeket kívánok neked az élethez, én meg maradok a szemedben továbbra is egy szemfényvesztő. Azt hiszem ezzel le tudom élni az életem és az emberek akiknek az én tudásomra van szükségük, majd megtalálnak ezek után is. És maguk fogják eldönteni, hogy átverem-e őket, vagy sem.

belekotty 2011.04.11. 09:48:50

@Sziszcsi: "Te nem harcművész vagy a szememben, hanem küzdősportos. A két kategória meg jelentősen különbözik egymástól. "
- És ezt a tanítványaidnak is elmondod? :-))

Akkor mi is a harcművészet ha nem a technikáról, nem a harcról szól? Olyan megelőző atemi wazáról amit megfelelő gyakorlás nélkül elő nem adsz egy ökölharcosnak?
Képtelen vagy felfogni mi a problémám és nem csak nekem, hanem sok-sok más komoly küudősportokat űzőnek? Hogy hamis filozófia mögé rejtitek, misztifikáljátok ezeket a nem működő technikákat.
Ezek működhettek egy falusi bunkó ellen 40-50 évvel ezelőtt. Ma már az ellen nem fognak működni ha valaki a az 52. blokk videóit vagy pár MMA meccset véginéz a youtube-on és tükör elött gyakorolja azokat egy kicsit. És ha erről nem világosítod a fel a tanítványokat, sőt ilyen filozófiát gyártasz hozzá, akkor becsapod őket, mert tudatlanságban hagyni valakit, az is becsapás. Majd ha látom hogy valaki aikidó fogásokkal kivédi az én balhorgomat, kizami tsukimat, jodan otoshi mawashimat, vagy ne adj isten koshi gurumámat, akkor van miről beszélni. Mert az harcművészet lenne, ez nem az. Ja és azt sem írtad le hogy szerinted a valóságban egy közepesen képzett judossal, ökölvívóval, karatéssal szemben milyen aikidó technika használható.
Vagy nem ez a posztod címe?

"Aikido vs. BJJ, Judo, Karate, Jiu-jitsu, Kung-fu, stb."

Akkor inkább nevezd át a "Béke útja az erőszakkal szemben, Ghandi nyomában"-ra, mert az sokkal hitelesebb. Jelenleg még a cím is megtévesztés.
Ja! aikido vs. BJJ Egy páros lábfelszedést hogy is védesz? :-)) Mert ha azt nem tudod egy BJJ-sel szemben, akkor ne a béke útját, hanem remek orvost keress!

Sziszcsi 2011.04.11. 10:44:37

@belekotty: Feltételezésekből indulsz ki az oktatási módszeremmel kapcsolatban és látatlanban lefikázol. Ez egyenes dolog szerinted? Már nem tudom hány bejegyzésben leírtam hogy a helyén tudom kezelni a technikákat. Te megrögzötten technikai szinten gondolkozol csak. Ez nem rossz, csak én nem erről beszélek, és a cikkem sem ezt volt hivatott jelenteni.
Azt pedig nem lehet szerintem megmondani, hogy milyen technikát lehet alkalmazni egy-egy szituációban, mert mindegyik egyedi. A gyakorlások is eshetőségekre készítenek fel. De nem tudod te sem megmondani, hogy melyik fog beválni az egyik és melyik egy másik emberrel szemben.
Azt azért vitatom, hogy az MMA-s videókon felnőtt és tükör előtt gyakorló ember mennyivel felkészültebb egy küzdelemre, mint az, aki edzőteremben is gyakorolt már. De ez megint nem a technikáról szól meglátásom szerint, hanem az emberről. És a cikkben is erre tértem ki.
Ahhoz, hogy egy-egy aikido technikát meg lehessen csinálni, ugyan úgy, ahogy más stílus technikáit is, szükségesek bizonyos feltételek. Ha ezek nem teljesülnek, akkor nem lehet a technikát kivitelezni. A lábsöprést sem lehet megcsinálni, ha nincs ott láb. Azt meg nem tudom, te honnan vetted, hogy ezekre nem hívom fel a tanítványaim figyelmét. Egy-egy szót kiragadsz az írásból, de a teljesség jelentése ezáltal elveszik a számodra. Ezért vált ez az egész egy felesleges, meddő vitává.
Továbbra is fenntartom, hogy inkább sörözés közben beszélgessünk erről a témáról, mert így írásban, a sorok között elveszik sokszor a szöveg valódi jelentése.

jzs · http://kyokushinblog.blogspot.com 2011.04.11. 10:46:45

Én régóta elköteleztem magam a kyokushinnak, de volt olyan másfél év, amikor Aikidót gyakoroltam.

Csak egy észrevétel:

Az "ütős" technikákat gyakorlók nem tudják elképzelni, hogy meg lehet őket dobni. Pedig de! Az Aikido klubban meg sok olyan srácot hallottam, beszélgetni akik nem tudják elképzelni, hogy őket le lehet ütni. Pedig de!

Ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon ki pár hónapot más stílusú harcművészetben vagy sportban. Életre szóló élmény.

Én nagyon megszerettem az Aikidót és tanítom is a gyerekeknek a földharc elemeit és az alaptechnikákat.

Azt tapasztaltam, hogy az Aikidó gyakorlásához több idő kell, hogy az utcán is működjön. Ennyi. Azzal kiegészítve, hogy az Aikido dojókat látogató fiatalok inkább a szelidebb fajtából kerülnek ki....

Bálna 2011.04.11. 12:32:19

Ahogy Jzs is írta nekem is ez a tapasztalatom: ... az Aikido dojo-kat látogató fiatalok inkább a szelídebb fajtából kerülnek ki... Ez nagyon is igaz. Ha a küzdelmet nem technikai hanem mentális felfogásban közelítjük meg ahogy Sziszcsi is teszi akkor mint gondoltok egy éles utcai küzdelemben ki lesz elszántabb, agresszívabb, bevállalósabb egy ifjú aikidós akinek nem adatott lehetősége tudását élesben kipróbálni vagy egy romagyerek aki napi szinten lehúzza a pénzét a gyengébbektől és ha meg akarja tartani akkor azért meg kell küzdenie az erősebbekkel. Ezt a lelki állapotot ami ilyenkor jelentkezik nem lehet edzőtermi körülmények között elérni még full kontakt sportokban sem. Ha meg full kontakt sincs az edzésen akkor mi az a körülmény ami edzi a harcost mentálisan vagy fizikailag.

Sziszcsi: Az általad említett könyvet " A konfilkuts és erőszak"- ot én is olvastam és nagyon jónak találom. Sőt hozzáteszem rengeteg a saját tapasztalatom igazi éles konfliktusokból ahol a mentális dolgokkal kezdődik minden és a fizikai részével folytatódik. Le szeretném szögezni: aki valóban meg akar támadni az meg fog támadni, azzal nem fogod tudni lebeszélni. Az egy másik szakma és azt nagyon komoly szinten kell űzni hogy ehhez a tudáshoz hozzájuss. Én ismerem a bűnözés legaljasabb formáját. Azt kell mondjam ahhoz is komoly valós tapasztalatok kellenek hogy egy pitiáner rablót el tudj tántorítani a szándékától. Ezt a tapasztalatot nem lehet megszerezni egyetlen edzésen sem. Ha valaki profi MMA-s az nem valószínű hogy ki tudja dumálni magát a helyzetből, viszont valószínű hogy meg tudja magát védeni ha verekedés lesz. Az Aikidó szerintem szintén nem készít fel arra hogy mentálisan felülkerekedj viszont begyakorolt támadások nélkül a harcban sem lesz használható. Ez az a dolog amit kifogásolnak itt az előttem szólók.

Sziszcsi 2011.04.11. 12:59:17

@Bálna: Amiket írsz azokkal teljesen egyet is értek. Én sem gondolkodom erről másként. Éppen ezért is szoktuk gyakorolni a szabad küzdelmet, vagy kontratechnikákat is edzésen, hogy láthassák a tanítványok is, hogy a technikák nem úgy működnek, ahogy az a páros formagyakorlatok közben. Mert attól, hogy egymáson gyakorolják a technikákat az emberek edzésen, az ugyanolyan formagyakorlat, mint amit a Karatéban többnyire egyedül gyakorolnak.
Mi ez ha nem a tudatosítása annak, hogy helyére kerülhessenek a dolgok a tanítványok fejében? Vagy ezzel is átverem a tanítványokat? Hogy egymást, mint nem igazán képzett támadót sem tudják megkontrázni a technikákkal? Nekem sem mindig sikerül, de tudom mi a határom, ezért aztán nem is állok le összemérni a tudásomat másokkal. Nekem fontosabb az agysejtjeim megtartása és az, hogy a gyermekeimet értelmes módon tudjam felnevelni. Nincs kedvem sem ahhoz, hogy akár én, kerüljek kerekesszékbe, vagy jobbik esetben rácsok mögül kelljen néznem a gyerekeim felcseperedését.

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2011.04.11. 13:47:55

@Sziszcsi: Sokadszor írom le: nem az Aikidóval van itt az alapvető probléma. Én nem mondom, hogy átvered a tanítványaidat, mert nem tudom hogy oktatsz. Én csak arra tudok reagálni amit leírsz.
Viszont akár művészetként értelmezi valaki a harcot, akár sportként, a lényeg nem változik. Benne van a nevében: Harc. Egy késharcban tuti vérezni fogok, egy pusztakezes küzdelemben megütnek/megrúgnak, stb. Ha erre az ember nem készül fel, akkor élesben a pánik erősebb lesz bármilyen mentális védelemnél.
Nem a mesternek kell összemérnie a tudását másokkal, de a mesternek kell tudatosítani a tanítványokban, hogy melyik technika mire való. Másrészt én magam például szintén nem vagyok híve a kesztyűs harcnak, mert én sem szívesen rombolom az agysejtjeimet, mégis erőt vettem magamon és eljártam box-ot tanulni, mert tetszik vagy sem, de enélkül ma reálisan semmilyen önvédelemre nem lehet felkészülni! Sem testi, sem lelki vonatkozásban. Ahogy már itt előttem írták, ma már a harcot szinte mindenhol totálban gyakorolják. No contact karate világversenyeken lehet dobni, Kyokushin karate edzéseken gyakorolják a földharcot, a kesztyűzést, holott a versenyszabályaik ezzel ellentétesek.
Ha magáról a "harcművészetről" beszélünk, akkor nem beszélhetünk harc nélküli harcról. Ennyi!

treedog 2011.04.12. 00:09:29

@Sziszcsi:

"Azt pedig nem lehet szerintem megmondani, hogy milyen technikát lehet alkalmazni egy-egy szituációban, mert mindegyik egyedi."

ez azért nem teljesen igaz.

Belekotty kérdésénél maradva, a többség nyilván a balhorgot kettős fedezékkel-törzsből hajlással, a kizami tsukit a kéz félreütésével-oldalmozgással, jodan otoshi mawashimat alkaros blokkal-belépéssel, a páros lábfelszedést csípő-súlypont hátratolásával-süllyesztésével (a koshi gurumát passzolom) tehát aránylag egyforma technikákkal védi.

Ezek aránylag sztenderd dolgok, nemigen hiszem, hogy sok alternatíva lenne. Az aikido szellemisége rendkívül szimpatikus, de nyilván a közvetlen (te szóhasználatoddal: megsemmisítésre törekvő) alkalmassága - a topik címére válaszolva - nem igazán összemérhető a sokat full kontakt küzdelmet gyakorló harcművészetekkel.

Sziszcsi 2011.04.12. 07:19:25

@Darky_: Kicsit visszaolvastam az előző hozzászólásaimat. Nem mentegetőzésnek szánom, csak azért írom le, hogy érthetőbb legyen amit fentebb is már írtam. Én nem a harc nélküli harcról írtam. Ez Belekotty értelmezése volt arról, amit én úgy írtam, hogy a harcművészet (budo)nem a harcról szól, nem az a cél, hogy mindenkit leverjek. Inkább használom a jövőben erre a budo kifejezést, így egyértelműbb lesz, hogy mire gondolok. Nyilván nem lehet egy harcot, egy küzdelmet harc, vagyis fizikai kontaktusok révén lejátszani. De a budo-ban (saját vélemény, más-más nagymesterek által írt szövegek alapján) az a cél, hogy ha van lehetőség elkerülni az ütközetet, akkor inkább azt válasszuk, ezt lehet megtanulni úgy, hogy igen megismerem a technikákat, néha verekszem edzésen, vagy ringben, vagy akárhol, ki-ki mentalitása szerint, és el tudom helyezni magam, meg tudom ezáltal ítélni, hogy érdemes-e egyáltalán a fizikai kontaktus, vagy sem. Ha ez megvalósul, akkor nincs szükség a különféle ütés, rúgás, stb. technikákra sem.
Amiket írtál a küzdelmekről, ezeket én is teljesen így gondolom. Ha bunyó van, akkor senki sem fog hazamenni pofon nélkül. Ezt én is pont így oktatom. A kérdés az, hogy pihenni megyek tőle, vagy próbálom elkerülni és a reakcióim (kitérés, védés, kontroll, atemi, stb.)következtében nem olyan romboló támadásra tudok-e reagálni, akár technikával, akár azzal, hogy időt nyerve elmegyek onnan. De ez már az a szint a budo-ban, amikor nem volt más békés út előttem.
Remélem sikerült végre érthetően leírnom, hogy én mit ertettem az alatt, hogy a "harcművészet az a harc nélküliség művészetét jelenti" legalábbis számomra.

Sziszcsi 2011.04.12. 08:36:46

@treedog: Ha már ennyire technikákról akartok beszélni. Amiket írtál azok inkább kitérések és kontroll technikák. Nem választechnikák. Hát ilyenekkel operál az aikido is. Lássuk akkor egyesével:
Balhorog: ha jól tudom a horog ütést inkább belharcban csinálják, nem gondolom, hogy egyből ezzel indítana valaki egy-másfél méteres távolságból. De az irányát tekintve kitéréssel kifele, vagy befele úgy, hogy közben a kezeimet magam előtt tartva a kezet és a támadó fejét próbálnám kontrollálni és a fejkontrollal egyben billenteni is az instabil pontja felé.
Kizami tsuki: ha jól tudom ez egy egyenes ütés. Ennél is kitérés oldalirányban és belépés a támadóhoz. Kontrollálva az ütő kezet könyék, vagy felkar alsó részénél, hogy a visszahúzást, vagy a könyöklést elkerüljem. Közben pedig az elmaradhatatlan billentés. Belső oldalra való kitérésnál a fej a nyitottab pozíció miatt jobban kontrollálható és billenthető a támadó hátrafelé.
Jodan otoshi mawashi: itt belépéssel előre. kontroll a lábon és a belépéssel közel kerülő fejre, és az egy lábon állás miatt a fejen keresztül könnyebben billenthető a támadó.
Páros lábfelszedés: hát ez megint egy közelharc helyzet. Aikido-ban nem erre a távolságra gyakorlunk. Ha az ehhez szükséges pozíció kialakul, az már inkább judo helyzet. ez az a szituáció, hogy a támadónak sikerült ráerőltetnie a saját stílusát a védőre. "HA" egyből ezzel indítanának aikidosnak megfelelő küzdőtávból, ami számomra is elképzelhetetlen, akkor megint a kilépés, ellépés a támadó elől.
Koshi guruma: ez a csípő dobás, ha jól tudom. Nálunk koshi nage-nak hívják. Ez megint az előző szituáció. Ilyet normál aikido-s alaptávolságból senki nem fog támadni. A kivédésére meg a csípőrő való oldalra kilépést lehet talán kivitelezni. egyszer láttam erre egy kontra koshi nage dobást, amikor a támadó átlépett a védőn és elé lépve ő dobta meg a védőt. De ez nem tudom mennyire kivitelezhető, nem próbáltam még soha.
Tehát a konklúzió a lábfelszedés és a csípődobás véleményem szerint nem támadó technika, hanem kontra, vagy védő technika. Ezekre a közelharcra építő stílusokban lehet megfelelő ellenszert találni. Legalábbis én aikidos technikát nem tudok, hiszen az aikido technikák intenzív, lendületes támadásokra épülnek. Nem belharcra, nem birkózásra, hanem egy viszonylag nagyobb távolságból indított támadásra.
HA ez a nagyobb távolság nincs meg az elején, akkor ott már nem aikido-ról beszálhetünk véleményem szerint, hanem arról, hogy a támadónak sikerült rákényszerítenie a saját stílusát a másikra. Ez meg ugye Belekotty szerint is már azért más tészta.

belekotty 2011.04.12. 08:51:52

@Sziszcsi: "Nyilván nem lehet egy harcot, egy küzdelmet harc, vagyis fizikai kontaktusok révén lejátszani. "
- Fogalmazzál helyesen, mert gondolom nem ezt akartad írni.

"Balhorog: ha jól tudom a horog ütést inkább belharcban csinálják, nem gondolom, hogy egyből ezzel indítana valaki egy-másfél méteres távolságból."
- Nézz meg egy Pacman balhogot! De jobb egyenes balhorog kombó az neked másfél méterről fog jönni. Életedben nem boxoltál?

"Kizami tsuki: ha jól tudom ez egy egyenes ütés. Ennél is kitérés oldalirányban és belépés a támadóhoz. Kontrollálva az ütő kezet könyék, vagy felkar alsó részénél, hogy a visszahúzást, vagy a könyöklést elkerüljem. Közben pedig az elmaradhatatlan billentés. Belső oldalra való kitérésnál a fej a nyitottab pozíció miatt jobban kontrollálható és billenthető a támadó hátrafelé."

- Hehehe.. nagyon nem jó. Hadd ne részletezzem! 30 év karate van mögöttem, jó pár világverseny és még abban az időben kezdtem amikor még pusztakézzel matekoltunk és a kontrollal nem nagyon foglalkoztunk.
Nem akarok neked regény írni a kizami tsuki védéséről.

- A jodan osohti mawashinál (brazil rúgás) az szívás hogy a blokk fölé rúgja és onnan húzza le.

- páros lábfelszedés
"HA" egyből ezzel indítanának aikidosnak megfelelő küzdőtávból, ami számomra is elképzelhetetlen, akkor megint a kilépés, ellépés a támadó elől."
- Te nem nézem MMA-t milyen távolságból indítják ezeket? Royce Gracie meccseit ajánlom figyelmedbe! Még a WKF karatéban is gyakran alkalmazott technika, pedig ott ugye nagy távolságot tartanak.

- koshi guruma
"Ilyet normál aikido-s alaptávolságból senki nem fog támadni. A kivédésére meg a csípőrő való oldalra kilépést lehet talán kivitelezni. egyszer láttam erre egy kontra koshi nage dobást, amikor a támadó átlépett a védőn és elé lépve ő dobta meg a védőt. De ez nem tudom mennyire kivitelezhető, nem próbáltam még soha."

- De fognak, amikor felemás korlát gyakorlatot kezdesz az egyik kezén a másikkal átkarol nyakra és máris ott a koshi guruma. (nyakfogásos csípő)

Bocsi, de a válaszaidból lerí, hogy fogalmad sincs ezekről a technikákról, akkor lécci nem hasonlítgasd össze az aikidót valódi küzdő sportokkal!

belekotty 2011.04.12. 08:53:47

@treedog: Sajna a profi páros lábfelszedés ellen a csípő hátravitele és a süllyesztés messze nem elég, arra rá kell feküdni, majd letérdelni a búráját.

Sziszcsi 2011.04.12. 09:19:00

@belekotty: Szerintem megint nem egy dologról beszélünk. Ezért nem akartam belemenni ilyen technikai magyarázatokba, mert mindig tovább lehet fűzni, és az már nem az aikidoban gyakorolt kiindulási feltételeknek megfelelő szituáció.
Treedog is az alap támadásra írt kitérési lehetőségeket. Erre írtam én le az aikido szemszögéből elképzelhető megoldásokat. Te már ezeket tovább gondolva a kontrákról írtál. Ezért nem azonos dologról beszélünk. Való igaz az én írásaim előtt ott van a ha. De a te általad leírt technikákba is ugyanúgy bele lehet tenni. Mert különben nem lenne szükség a többi technikára sem.
Amiről én beszélek az más kiindulási feltételeknek felel meg, mint amit te írsz. Ezt így nem lehet összehasonlítani. Amit te írsz, hogy egy-egy támadást nem lehet kivédeni, az nem azt jelenti, hogy nem jó az ellene alkalmazott technika. Baszhatja Royce Gracie a páros lábfelszedéses támadását, ha az ellenfele megfelelő időzítéssel kilép az ehhez a technikához szükséges pozícióból. Én a küzdelmek, a támadások kialakulási szakaszáról beszélek. Az, hogy ezt egy harcos meg tudja csinálni, az nem a technika kérdése. Ha a védő megfelelő időben észleli a támadó technikáját, akkor képes kontrollálni. Ha nem, akkor a támadó volt a jobban felkészült harcos. Ennyi. És ezek igen, század másodpercek. Tudom én is.

Az elejére: "Nyilván nem lehet egy harcot, egy küzdelmet harc, vagyis fizikai kontaktusok NÉLKÜL lejátszani. " ezt akartam írni, csak nem ellenőriztem vissza. Gondolom te is erre tippeltél :).

belekotty 2011.04.12. 09:39:58

@Sziszcsi: Igen, erre tippeltem. A többit hagyjuk! Alapvetően máshonnan közelítjük meg a harcművészeteket, én az eredetük a funkciójuk oldaláról, te meg valamilyen spirituális oldalról. Csak így megtéveszted azokat, akik ezt nem fogják fel.

Sziszcsi 2011.04.12. 10:22:12

@belekotty: Na azért örülök, hogy végre sikerült ennyi hozzászólás után tisztázni a félreértés okát.
Azt azért nem mondanám, hogy megtévesztem őket, mert amiket leírtam, azt minden hozzám fordulónak is elmondom, az, hogy ezt ők megértik-e, vagy félreértelmezik, nem az én hibám, úgy gondolom. Az információt tőlem megkapják, azzal együtt, hogy képesek-e a technikákkal valós önvédelemre, vagy milyen formában, milyen feltételek mellett alkalmazHATÓak azok. Az pedig az ő dolguk, hogy mit kezdenek vele. Elfogadják, vagy túlértékelik a tudásukat és belefutnak jó pár pofonba az már szintén az egyének dolga.

belekotty 2011.04.12. 11:10:08

@Sziszcsi: "mert amiket leírtam, azt minden hozzám fordulónak is elmondom, az, hogy ezt ők megértik-e, vagy félreértelmezik, nem az én hibám, úgy gondolom."
- Na ez egy alapvető tévedés! Olyan emberek akik kőkeményen benne vannak a fullkontakt küzdősportokban nehezményezik az írásod. Mi látjuk benne a hibákat, látjuk hogy hol van helye az aikidonak és hol nincs.
Azok akik hozzádfordulnak, azoknak pedig végképp nincs erről fogalmuk, úgy hogy esélyük sincs arra hogy felfogják hol hibázik a te gondolat meneted, ők csak az mestert látják benned. Holott te magad sem érted mennyire messze van az amit te leírsz a küzdelem valóságától.
Muszáj lenne egyszer odaállnod egy olyan emberrel szembem aki mondjuk sokféle küzdő sportban járatos és mondjuk nem 100 kiló és izompacsirta aki a tömegével simán elsöpör, hanem olyannal aki egyszerűen technikai tudással megmutatja neked miért jársz tévúton. Próbáld ki magad egy közepes ökölvívóval, egy tradicionális karatéssal, egy BJJ-s földharcossal meg egy judossal. meglepetés fog érni!
Na most ezekhez hiába gyártasz filozófiát, azzal csak megvezeted a tudatlanokat.

Sziszcsi 2011.04.12. 12:09:02

@belekotty: Nem hiszem, hogy filozófiát gyártok, máshonnan közelítem a küzdelmet. Ahogy ezt te is leírtad ezelőtt. Ebből adódik a félreértés és a nehezményezés. Az aikidonak ott a határa, hogy a támadásba még a támadás kialakulásakor be tudok-e kapcsolódni, vagy sem. Ha ezt elmulasztom, akkor onnantól már judo, BJJ, vagy karate, vagy akármi lesz belőle. Ha ezeket egyáltalán nem ismerem, akkor esélytelen vagyok. De ez már megint az, hogy a másik vadászmezőjén akarok a saját fegyveremmel vadászni. Ezt te is írtad a másik fórumon, hogy nem túl szerencsés, ezért aztán célszerű más-más stílusokat is megismerni. Ezzel én is tökéletesen egyet értek.
Felálltam már judossal és jitsussal szemben is gyakorlásként. Nem ért meglepetés, mert tudtam, hogy mire számíthatok. Ha nem tudom a "támadást" addig kontrollálni, vagy észrevenni, amíg még nem kerülök az ő területükre, akkor jelentős hátrányban leszek. De szerintem ez továbbra sem a technikák kérdése, hanem a harcosoké. Én gyengébb harcos vagyok, vagy voltam mint az ellenfeleim. De ez megint nem önvédelem, hanem inkább sport.
Hát nem tudom már ennél világosabban leírni. Remélem érted mire akarok végre kilyukadni.

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2011.04.12. 12:31:51

@Sziszcsi: Rendben, köszönöm a válaszaidat, így már megértettem azt amit közölni szerettél volna az eredeti írással. A technikai részletekbe meg tényleg tök felesleges belemenni, semmi értelme!!
Ezt JZS blogján olvastam, ezzel zárnám le ezt a kicsit értelmetlenül túlburjánzott vitát:
"egy jó mű nem válaszokat kínál az életre, hanem kérdéseket tesz fel"

Sziszcsi 2011.04.13. 09:33:29

@Darky_: Örülök, hogy sikerült végre pontot tenni a vitás kérdésekre, és letisztult, hogy mit is szándékoztam mondani az irományommal.

Ennél jobb lezárást egy ilyen vitára, én sem találtam volna.

poket 2011.06.22. 10:38:34

Bocs az előbbiért,
De én valami ilyesmit vártam aikido vs box címén...
www.youtube.com/watch?v=C9-fosBP7bk&feature=related

etsaman 2012.06.06. 13:11:18

Most tévedtem ide a fórumra és érdekes volt végig olvasni. A kommentek alatt komoly életfilozófiákat véltem fölfedezni. Mindig is érdekeltek a harcművészetek és itt, ahol többféle technika került összehasonlításra, át lehetett érezni a hozzájuk tartozó gondolkodásmódot. Pl. miféle harci technika az, amit egy utcai küzdelemben nem lehet hatékonyan alkalmazni? Az ilyen kérdések csak olyanok fejében fogalmazódhatnak meg, akik életének minden percét átitatja a harc, a küzdelem. Akik folyamatosan győzedelmeskedni akarnak a másik fölött, úgy fizikailag, ahogy verbálisan. Ez a köznapi gondolkodással eléggé egyezik. Aki nem üt vissza, aki elkerüli a harcot, az gyenge. Folyamatosan győzni kell, úgy szavakkal, mint tettekkel. Hiszen a legerősebbek maradnak életben az állatvilágban is. Mégis, valahol ez a fajta gondolkodás mód- ami elég mélyen tükrözi a ma emberének gondolkodását- számomra inkább szól a haláltól való félelemről, a pusztításról, mint magáról az életről. Bár nem törnék pálcát semmilyen szemléletmód mellett, azért gondolom, írásomból kitűnik, hogy számomra mégis szimpatikusabb az aikido-s, igazi harcművész látásmód, ahol nem az életben maradás, hanem az élet szeretete és tisztelete a fontosabb. Tudom, manapság ez tűnhet illúziónak, de számomra a másik fajta látásmód ugyan olyan illúzió. Az életet tisztelő és szeretető harcos nem gyengeségből és félelemből kerüli el az ütközetet, hanem, mert képes meglátni a másikban azt a létezőt, mely ugyan annak az egységes teremtő erőnek a szülötte, mint saját maga. A legtöbb csatát pedig önmagunkkal kell megvívnunk, a másik elpusztítása, magunk alá gyűrése csak újabb harcokat eredményez. És előbb- utóbb jön egy erősebb. Lehet, hogy pisztoly formájában.
Sok sikert az élethez minden harcosnak!

belekotty 2012.08.08. 11:52:27

@etsaman: Nincs semmi gond ezekkel a filozófiákkal. Nevezhetik bármilyen "művészetnek", csak a harccal ne kössék össze.

jujjujj 2012.08.10. 19:04:00

Üdv. Nem szoktam kommentelni, de most muszáj volt. A vita alapvető okozója a béke. Az összes harci rendszer mindig is békeidőben "torzult" harcművészetté. Ilyenkor megjelennek az ilyen viták, annál gyakrabban, minél távolabb volt időben az utolsó háború. Egy csatatéren nem mondhatta a katona, hogy bocs, de én csak ütni-rúgni tudok, bocs én csak a BJJ-hez értek.
A "nem ér semmit a te tigriskarom-csapásod az én titkos sárkánymancs-ütésem ellen" fontosságú kérdéseket is a békés utókor akarja eldönteni.
Számomra a lényeg az, hogy sportolok-e, vagy egy konfliktusból ép bőrrel akarok-e kikerülni. Természetesen egy ringbe zárt, egyedi szabályok szerint lejátszódó küzdelembe eleve nem megyek bele, ha nem készültem fel rá.
"Az utcán" a technikai repertoárt nem szűkítem le "combosokra meg csapottakra", ez már a vége.
Ott kezdem a technikát, hogy nem megyek oda, ahol bajom eshet. Ha elkerülhetetlen a konfliktus és nem lehet elfutni, vagy kidumálni,akkor sem hagyom magamra erőltetni azt a helyzetet ami az ellenfélnek kedvez. Lehet, hogy szimplán kést veszek elő, vagy egy félcolos gázcsővel eltöröm mindkét kezét, mielött a kettős fedezékbe feltenné. Humánusan-aikidósan pisztollyal térden lövöm, nem halántékon. De nem szerezhet helyzeti előnyt. Én túlélésre hajtok, nem udvariaskodó, vagy farokméregető párbajharcra. Természetesen annak örülök, ha egy sörrel el lehet intézni a dolgot.
Igen, működnek az aikido technikák élesben, nem steril körülmények között is.
Nem, nem lehet mindig minden technikát mindenki ellen használni, főleg dojós technikai tisztasággal nem. Számít a testsúlybéli különbség, a másik képzettsége, agresszivitása, módosult tudatállapota. Ezeknek megfelelően kell alkalmazkodni.
Minden tiszteletem a fullcontact küzdősportolóké, de az is kérdés, hogy a ringen kívül az-e a győzelem, ha a másikat mindenáron pépessé verem, vagy az-e, ha túléltem. Akár úgy, hogy elfutok, akár úgy, hogy a másik súlyosan sérül. A ringben sem megbeszélni nem lehet a "dolgokat", sem kihegyezett csavarhúzóval védekezni.
Az aiki technikák megítélésében a legnagyobb kárt pont a verseny mellőzése és a bemutatók okozzák. Néhány aikidoka maga is elhiszi, hogy a bemutatóra készült technikák abban a formában használhatóak. A kívülállónak meg balettnak tűnik, nem küzdelemnek. Így, ha nincs verseny, ami a közönség számára "objektív" eredményt mutat, hiteltelenné válhat minden filozófia. Pedig a verseny mindig előre kialkudott szabályok szerint zajlik. Ezek a szabályok pedig bizonyos értelemben beszűkítik az emberek harcról kialakult elképzelését. A túlélésért menő küzdelemben csak az a biztos, hogy 33% esélyem van, az életben maradásra.
Ha elkerülöm a harcot, 100%.
Ajánlom mindenkinek a következő írást:

www.scribd.com/doc/48211012/222/Kaeshi-waza

Tamura 2012.09.07. 19:04:22

Sok igazságot fedeztem (fedezhetünk) fel, az itt leírt hozzászolásokban. Mélyem egyet tudok érteni: 'etsaman', 'jujjujj', 'Sziszcsi' észrevételeivel, meglátásaival - alapjában egyeznek az enyémmel.

A magam részéről az ilyen vitákat, összehasonlítgatásokat, hogy ez vagy az a harcművészet jobb vagy hatékonyabb bizonyos helyzetekben elég értelmetlennek érzem...

Alapvetően eltérő világnézettel, tapasztalattal, életfelfogással rendelkezünk - ennek megfelelően eltérő módon (másként) itéljük meg a dolgokat is. Másként értelmezzük az olyan fogalmakat, mint harcművészet, küzdőművészet, küzdősport, önvédelem stb... Lehet, hogy értelmesebb lenne először ezeket megvitatni...

Darkynak és belekottynak: Akik azt állítják, hogy: "Ha magáról a "harcművészetről" beszélünk, akkor nem beszélhetünk harc nélküli harcról." - csak annyit üzzenék, hogy ezt a feltevésüket mért nem mondják el egy 'iadosnak' vagy 'jodosnak'. Ezekben a stílusokban még véletlenül sincs tényleges harc, és ettől függetlenül ők még azért harcművészetet gyakorolnak. Le lehet velük állni küzdeni pusztakézzel...
Vagy itt van Bruce Lee, ő talán nem volt harcművész? Tessék visszanézni az "Enter of Dragon" azon jelenetét, mikor a szigetfelé hajóznak, ahol a végső összecsapás zajlik majd. Ő megmutaja, hogy mit is ért "harc nélküli harcművészeten" - mellesleg őt szokás filozófusnak is nevezni, hiszen a Washington Egyetemre járt és filozófiából diplomázott...

Továbbá érdemes lenne megnézniük Nicholas Pettas szereplésével, ill. bemutatásában a Samurai Spirit című sorozatból: az Aikido, The Samurai Spirit című részt.
"http://www.youtube.com/watch?v=rs4gTZjSqJc"
Pettas aki jó pár évet elöltött a fullcontact világban, és K-1-ben bajnoki címet is elért, a film elején elég furcsálva nézzi az aikido videokat és jókat röhög rajtuk - majd következik a próba - a film végén a mestertől engedélyt kér, hogy had rúgja meg, mert azt nem látta a videókon, hogy az aikidóban, hogyan is védekeznek a rúgások ellen... - a végeredményt érdemes a filmben megnézni.

A Kuro-obi (fekete őv) című filmet is ajánlani tudom azoknak, akik a harcművészetek filozófiai oldala is érdekel. A filmben egyébként több magas színtű karate mester is szerepel...

Én a magam pár éves karate és aikido gyakorlatával, a következő meglátásokat tenném még itt közre:

A ma leginkább gyakorolt stílusok különféle csoportba sorolhatók. Vannak olyanok, amelyeket kifejezetten egészségmegőrző céllal gyakorolnak. Vannak küzdelmet ellenző irányzatok, ahol a felkészülés a különböző formagyakorlatok (katák, kínaiul kuen vagy tao) gyakorlására, és páros önvédelmi gyakorlatokra épül, a gyakorlás célja pedig az egyén tökéletesítése, a jellem és a személyiség fejlesztése — ilyen az aikidō is. Vannak küzdőcentrikus irányzatok, amelyek a teljességre törekednek, nem állítanak fel szabályokat a küzdelemben, és vannak olyan irányzatok, amelyek csak a harc egy bizonyos részére koncentrálnak, előre meghatározott szabályok szerinti versenyeket rendeznek, ahol a technikák alkalmazása korlátozott, illetve egyes testrészek támadása tiltott, és legtöbbször védőfelszerelés használatát írják elő. Mindegyik irányzatnak vannak előnyei és hátrányai is...

A mai modern irányzatok többségében (küzdősportok: boksz, kickbox, egyes karate irányzatok, taekwondō, thai boksz) — ahol a minél jobb eredmények elérése a cél —, megelégednek néhány küzdőtechnika gyakorlásával. Itt a technikák versenyben való alkalmazására törekednek. A versenyző, a ringben igyekszik bizonyítani ügyességét, amihez elsősorban megfelelő taktikai felkészültségre van szüksége, mivel a győzelem elérésére törekedve a támadó technikák, ill. a támadás került előtérbe, a passzivitást pedig intéssel büntetik. Elmondható azonban az is, hogy az így elért győzelem, csak bizonyos körülmények között elért győzelemnek tekinthető.

Ha a harcot a maga globalitásában szemléljük, akkor el kell tekintenünk mindenféle szabálytól, a különféle súlycsoportoktól és a pontozásos rendszerektől, hisz egy valós harcban, minden szabálytól mentesen bármilyen technika eredményes lehet: lökés, karmolás, dobás, fogás, feszítés, ütés, rúgás, még a harapás is. Tudnunk kell azt is, hogyha az utcán megtámadnak minket, minden harcművészet és küzdősport önvédelmi jelleget kap. Az utcán pedig bárki megtámadhat minket (és ilyenkor általában a támadó a nagyobb, legtöbbször nem egyedül van, illetve fel van fegyverkezve). Az ilyen támadások során rengeteg szituáció megvalósulhat, védekezésünknek pedig jogi következményei is lehetnek...

A komplex rendszereknek tulajdonképpen az a hátránya, hogy a technikák sokasságát igyekszenek besulykoltatni, a különböző szituációk megoldási módjaként, nem véve figyelembe azt, hogy a választási lehetőségek nagy tömege miatt a reakcióidő is megnövekszik (azaz néha a kevesebb a több), és a harc kiszámíthatatlansága miatt, egyébként sem lehet minden lehetőségre felkészülni.

Vagyis be kell látnunk, hogy nincsen jó stílus és rossz stílus, minden stílus csak annyira jó, amennyire a gyakorlója az. Véleményem szerint — ahogy azt Bruce Lee is vallotta — egy igazi harcművésznek, küzdőművész­nek elsősorban stíluson kívülinek kell lennie.

/A stílusokat megalkotóik, létrehozóik saját alkatuknak, belső- és külső tulajdonságaiknak megfelelően alakították ki. Bár, egy választott stílus a gyakorlója tulajdonságairól is árulkodik, azonban a küzdelem végeredményét sosem a stílus határozza meg. Igaz, a küzdőművészetekkel foglalkozók különböző "jobb és rosszabb, hatékonyabb és kevésbé hatékony, gyakorlatias és látványra törekvő stb." - tulajdonságokkal felruházott stílusokról beszélnek. A stílusok pedig betartandó szabályokról, elvekről.
A küzdelem kimenetele (így önmagunk megvédése is) azonban elsősorban rajtunk múlik. Vagyis azok az elsajátított fizikai-, pszichikai- és értelmi képességek a meghatározók a küzdelem kimenetele szempontjából, amik lehetővé teszik a technika alkalmazását: gyorsaság, helyzetfelismerés, taktikai érzék és -képességek stb. Azaz elmondhatjuk, egy küzdelem kimenetelét elsősorban az egyéni képességek döntik el. /

Hogy mért is?

Egy harcban (önvédelmi szituációban) sosem stílusok vagy rendszerek harcolnak egymással, hanem

emberek. Ez elsősorban a képességek harca, az lesz a győztes, az marad talpon aki az edzések (felkészülés) során elsajátított képességeivel élni tud az adott helyzetben.

Rengeted stílus, küzdő módszer létezik. Ezekből mindenki saját felfogásának, szellemi-testi habitusának

megfelelően választhat. Van aki szereti kipróbálni ringben vagy máshol, amit tanúlt, és szereti ha bekap

egy-két ütést. Hát tegye. Nagy a világ nyugodtan elférünk egymás mellett...

A különböző harc- vagy küzdőművészetek eltérő motivációs forrásokkal rendelkeznek vagy jöttek létre, így eltérő felkészülési módszerekkel dolgoznak. A boxban, Muay Thaiban, vagy a versenyzőket nevelő művészetekben a küzdelem kerül előtérbe, ennek megfelelőek az edzésmódszerek is. Az aikidó valóban az együttműködésről szól - ez a lényege. Technikáit, nem a mai körülmények szülték, hanem az egykori

szamuráj harcművészeteken alapulnak: kardvívás, lefegyverző, elfogó és lefogó technkák stb... (Előfordult, hogy a szamurálytól elvették a fegyverét, vagy egy fegyveres bünözőtt le kellett fegyverezni vagy élve kellett elfogni - ilyenkor kerülnek előtérbe az aikidóban is almazott, gyakorolt technikák...)

/Az nyilvánvaló, hogy ha a mai trendeket vesszük alapul, akkor a ma uralkódó küzdőrendszerekben az 'ökölvívás' és 'Grappling' jellegű iskolák vannak előtérben. Az ezeken alapuló felkészülést alkalmazó stílusok (krav-maga, BJJ, MMA, Urban Combatives, RAW-combat stb...) gyakorlói lehet, hogy jobban helyt tudnak állni - a mai világban - gyakrabban előforduló önvédelmi szituációkban. Ez nem zárja ki, hogy a tradicionális stílusok gyakorlói nem. Azt hiszem, hogy még nem általános, hogy egy gyakorlott ökölvívó vagy BJJ-t gyakorló támadjon meg egy ártatlant.../

Ueshiba O sensei azonban ráébredt a harc értelmetlenségére és az aikidó kialakításakor filozófiai

alapokra helyezte művészetét. Ez se ment egyik napról a másikra, ez is egy folyamatnak az eredménye.

(Tanulás, gyakorlás és találkozások hatása...) Ő azt mondta, hogy az aikidóban minden ember győztes lehet...

Nézetem szerint - számomra - az aikido az együttmükődésen alapuló gyakorlási mód, és az együttműkődésen van a hangsúly. Arra lett kitalálva, hogy mindenféle sérülés nélkül lehessen gyakorolni akár az életünk végéig is...

De, az aikidot is lehet felfogástól függően akár önvédelemnek vagy hacművészetnek is tekinteni.

(Kihangsúlyoznám IS..., mert az is...) Ennek megfelelően O sensei halála után az aikidóban is kialakultak különféle stílusok, amik másra helyezik a hangsúlyt. Vannak olyanok ahol kimondottan az önvédelmi használhatóság kerül előtérbe...

Real aikido: >>> www.youtube.com/watch?v=P73mcY3g5ZE

Egy aikidó dojoba is eltérő beállítottságú emberek járnak és az aikidoban is vannak gyakorlatias felfogású emberek. Tudok olyan aikido mesterről aki a kocsmában tesztelte a tanultakat...
Egy tény különbséget kell tenni, a dojo és az utca között... Egy kívülálló - esni nem tudó - vagy mást harcművészetet gyakorló, nem fog olyan látványos esést (beleugrást) produkálni, mint amiket edzésen látni. Egy aikidósnak meg nem igazán ajánlom, az aszfalton, betonon való röpködést.

A kardvívó Musashi azt írta:" ha csak szobatechnikákat gyakorolsz egy valós szituációban korlátozva leszel.." - vagy valami hasonló...

Bruce Lee sem azt tanította a tanítványainak, amik a filmjeiben láthatók...

Egy aikidósnak is hasznára válik - főleg ha az életszerűségre törekszik - ha más harci- vagy

küzdőművészetekkel is megismerkedik és megtanul rendesen ütni vagyí rúgni stb...

Végül a fennt leírtakat alapul véve nekünk is rá kell ébrednünk, hogy a harc vagy a működőképesség általában addig fontos míg fiatal az ember, és 50-60 éves korban már nem ez lesz a meghatározó egy harcművészet gyakorlásakor... A legtöbb küzdősportban (elsősorban a kiütésekre hajtókra gondolok) igen gyorsan kiöregszik az ember, egy bizonyos életkor után nem lehet folytatni a versenyzést... Egy idő után már az egészség, és a jó társaság, a közösségi érzés válik fontossá...

A mai magyarországon gyakorló harcművészeknek (embereknek) is fel kéne ismerni, hogy a különböző

stílusok nem ellenségei egymásnak és fel kéne már hagyni annak bizonygatásával, hogy bizonyos

helyzetekben az én stílusom a jobb... Sokkal többre mennénk ha egymást barátként, partnerként kezelve

és egymást segítve gyakorolnánk...

Mért ne mehetne el egy karate vagy taichi mester egy aikidó dojoba edzést tartani? és fordítva...

Nyilván van már erre is példa, csak még nem általános...

Én egy harcművészetet gyakorlotól elengedhetetlennek tartom a nyitottságot, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a különböző stítusokról, irányzatokról. Az aikido után érdeklődőknek Donn F. Draeger aikidó meghatározását tudnám még őszinte szívvel ajánlani, ami a lenti oldalon megtalálható:
rajibudoiskola.hu/draeger_aikido.html

További jó gyakorlást és úton haladást mindenkinek...

TboyGyuszi 2012.10.05. 22:02:54

Elég sok érdekes dolgot olvastam az előttem szólóktól.Én is leírnám a véleményem. Előre bocsánatot kérek azoktól akiket esetleg megsértek vele. Nem ez a szándékom , de szeretem az egyenes beszédet.Akkor kezdem is...

Harcművészet...Vegyük mondjuk a pusztakezes harcot.Mondok egy érdekes dolgot : Miért van az , hogy ha bármilyen irányzat egy egy képviselőjét "összeeresztjük" , a végén mindig mma-ban használatos technikákat látunk ? Legyen az utcán , vagy ringben/ketrecben.A valóságban a bemutatókon használt elegáns technikák , valahogy nem igazán működnek...(egy példa a Kung fu és a Sanda/sanshou küzdelmek viszonya)

Aikido.Hol szerez harci tapasztalatot egy aikidoka ? Egy edzőpartnertől , aki odanyújtja a karját és úgy repked ahogy azt a gyakorlat megköveteli tőle ?
Úgy gondolom harci tapasztalatok nélkül egy stílus sem ér fabatkát sem.Még ha a gyakorlás valamilyen szinten keretek közé szorítja is a küzdelmet ,akkor is jobb mint a semmi.Ráadásul a stresszhelyzetet is imitálja.

A harcművészetet hívjuk annak ami.A többi csak színpadias szemfényvesztés és emberek megtévesztése. Amely nem készít fel az igazi ember-ember elleni küzdelemre , az számomra az emberek becsapása. Eladni hatékony technikaként egy teljesen hatástalant nem szép dolog.

Ha valaki a békét keresi az univerzummal , az menjen el valamely ezotérikus tanfolyamra.Persze megtalálhatja a harcművészetben is , de az itt a "hozadéka" és nem a végcél...

jujjujj 2013.02.24. 11:59:07

@TboyGyuszi: "Aikido.Hol szerez harci tapasztalatot egy aikidoka ? Egy edzőpartnertől , aki odanyújtja a karját és úgy repked ahogy azt a gyakorlat megköveteli tőle ?
Úgy gondolom harci tapasztalatok nélkül egy stílus sem ér fabatkát sem.Még ha a gyakorlás valamilyen szinten keretek közé szorítja is a küzdelmet ,akkor is jobb mint a semmi.Ráadásul a stresszhelyzetet is imitálja."

Maximálisan egyetértek veled. Csak egy kérdés. Te honnan szerezted az aikidos tapasztalataidat, a youtube-ról? Alapvetően tévúton jár, aki egy küzdelmi rendszer oktatási metodikáját összekeveri a reális helyzettel az utcán. A kar odanyújtása a távolság felmérését hivatott gyakoroltatni, alaptechnika. Később lesz ebből pl. egy egyre dinamikusabb ütés. Egy utcáról első edzésre betévedt emberrel, aki gyakran azzal sincs tisztában hány végtagja van, nem lehet kapásból szabadküzdelmet gyakoroltatni. Én veszem a fáradságot és benézek néha-néha shotokan, muay-thai, real wing-chun edzésekre. A boxzsákot ütő kezdőt nem röhögöm ki, hogy a zsák nem üt vissza, minek ütöd, nem bántott az. Tudom jól, ő is távolságot, ütőerőt, ritmust gyakorol. A kezdő karatést is meg lehet lepni. Még az előre-hátra pattogáshoz van szokva és zavarban van, ha nem hátra ugrok a támadása elől, hanem belépek előre-oldalt, ezáltal szinte mögé kerülök. Lehetne még sorolni... Talán csak poénból, hogy jót röhögjél, keresel egy aikido dojot, ahol a magasabb szintű tanítványoknak külön edzése van és kemény, ha úgy tetszik full-contact küzdelemmel zárul az edzés. Néha orrvérzésig. Néha sisakban, jéghokis kesztyűben, leköszörült élű valódi pengével. Talán be is mersz állni egy percig, mert három támadó ellen ennyi idő bőven elég... Talán akad egy kis stresszhelyzet is... Talán megtetszik neked is ez a fajta "ezoterikus tanfolyam"...
süti beállítások módosítása