Ahogy tegnap ígértem ma egy újabb elmélkedős bejegyzéssel jelentkezem, amit az egyik youtubera is feltöltött videónk kapcsán kialakult harcművészeti stílusok közti párharc inspirált.
A fő kérdés: melyik harcművészet a jobb, illetve éles helyzetekben melyik effektívebb. Sokan úgy vélik, hogy az aikido nem tud egy "utcai verekedésben" effektív lenni, mert minden mozdulata megkoreografált és ha a támadó nem úgy támad, ahogy a bemutatókon azt látni lehet, akkor egyáltalán nem lehet egy aikido technikát sem megcsinálni. Ezeket a kérdéseket a kezdő tanítványok is gyakran felteszik, és gyakran hasonlítgatni kezdik, vagy hasonlítgatni akarják az egyes harcművészeti stílusokat egymáshoz. Illetve megpróbálják kategorizálni a harcművészeti stílusokat.
Szóval a jelen ismereteim alapján az ilyen kérdéseket feltevőket és az egyes ágazatok megrögzött híveit bizonyára elkeseríti, vagy lehet feldühíti az a megjegyzésem, hogy egyik harcművészet sem jobb, mint az aikido, de ez fordítva is igaz. Az aikido sem jobb mint bármelyik másik harcművészeti stílus.
Ha csak szimplán egy küzdelemre vetítjük le az egyes stílusokat, akkor is azt kell mondanom, hogy nincs olyan harcművészet, ami jobb a másiknál. Egy adott pillanatban, egy adott helyen, egy adott küzdelemben a két szembenálló harcművész tudása, mentális képességei, stb. döntik el a küzdelem kimenetelét. Vagyis a küzdelemben a harcművészetnek, az alkalmazható technikának van a legkisebb jelentősége. Nem a harcművészet a kérdés, hanem a harcművész maga, abban az adott pillanatban.
A technikák elsősorban a sport, a versenyek, a szabályok megjelenésével váltak hangsúlyossá. Amikor meg van határozva, hogy mit lehet, és hogyan lehet támadni, amikor meg van határozva, hogy milyen technikákat lehet alkalmazni az egyes támadások kivédésére, akkor a küzdelem elveszíti az igazi élet-halál harc jellegét, és éppen ezért nem is tekinthetjük összehasonlíthatónak egy olyan harcművészettel, ami nem alkalmaz megkötéseket, szabályokat (és itt most nem feltétlenül az aikidora gondoltam). Gondoljunk csak kicsit bele, hogy a szabályok révén milyen mértékben módosulhatnak az egyes stílusok elvei, szemléletei. Egy viszonylag gyakorlati példával talán meg lehet ezt világítania. Nézzük csak meg a kiindulási távolságokat, vagyis a küzdőtávolság alakulását két kissé eltérő szabályrendszerrel rendelkező karate ágazatot példának felhozva. Például a kyokushin karate versenyeken tiltott a fej ütése, de a sotokan karatéban ez megengedett, természetesen védőfelszereléssel, de ezeknek az apró megkötéseknek a következménye, hogy kyokushin esetében egy jóval kisebb ütéstávon belüli küzdőtávolság alakult ki, mivel a testre mért ütéseket elviselik a versenyzők, de egy fejre mért ütés adott esetben könnyen KO-hoz is vezethet. Tehát ennek megfelelően a sotokan versenyeken egy ütéstávolságnál kicsit nagyobb alaptávolság alakult ki, hogy a biztonság nagyobb legyen. De pl. judo, vagy BJJ esetében, ahol az ütések tiltva vannak és inkább a dobások, feszítések a jellemzőek ott a küzdőtávolság még kisebbre állt be. Ezekből a példákból talán belátható, hogy az egyes stílusok technikái az egyes küzdőtávolságoknak megfelelően alakultak ki (szigorúan a technikáknál maradva). Tehát az egyik stílus az egyik fajta támadási formákban hatékonyabb, a másik a másikban, illetve a harcművészek általában abban jártasabbak, amit többet gyakorolnak. Tehát ezen okok miatt nem lehet szerintem egyértelmű összehasonlítást végezni, hogy melyik a jobb, vagy a hatékonyabb.
Az egyes stílusok nem jobbak, vagy rosszabbak a másiknál, csupán másak. Érdemes egy kicsit az alapelveken is elgondolkodni. Minden egyes stílusnak megvannak a saját elvei, kiindulási feltételei. Amik felszínes szemlélők, vagy kezdők esetében nagyon különbözőnek hatnak, de valójában egy tőről fakadnak és ugyanoda is térnek vissza. Ezt talán akkor lehet észrevenni, vagy megtapasztalni, ha valaki legalább egy harcművészetet már viszonylag magas szinten elsajátított. Ha már rendelkezik egy kicsit mélyebb ismerettel a számára favorizált harcművészeti stílusban, és kellően nyitott is más stílusok irányában, akkor képes meglátni az egyes stílusokban megjelenő technikák közötti hasonlóságot. Ha pedig ezt, a csak technikai hasonlóságot nézzük, akkor láthatjuk azt is, hogy hiába különböző stílus, valahogy mégis egy irányba halad. A hasonlóság pedig egy-egy mérföldkő lehet, amit minden vándorlónak meg kell érintenie ahhoz, hogy eljuthasson a végcél felé. O-sensei ide vágó idézete is ezt hivatott véleményem és jelen tapasztalásaim szerint többek közt tükrözni, miszerint:
"Sok ösvény vezet a Fuji hegy csúcsára, de a hegycsúcs ugyanaz marad, mégpedig a szeretet."
Egyetértesz, vagy nem? Kíváncsi vagyok a véleményedre, nyugodtan írj hozzászólást!
U.I: Ha esetleg külföldi ismerőseidnek szeretnéd ajánlani ezt a cikket, akkor a blogbejegyzés angol változatát az OnlineAikido.com oldalán is megtalálod, ha ide kattintasz: Aikido vs. BJJ, Karate, Judo, Jiu-Jitsu, Kung-fu, etc.
